Szántó Judit, Sz. (szerk.): India színházművészete - Korszerű színház 37. (Budapest, 1962)

I. Balvant Gargi: Színház és tánc Indiában

visznek a játékba. Különösen az odhanit.1^ a szinpompás selyem fejkendőt használják különböző tulajdonságok és érzelmek jelzésére. A szerep változik, de a jelmezek ugyanazok maradnak. Ugyanabból a pagriból^ kis hajtogatással paraszti turbán vagy királyi korona válik. Csekély változtatás a redőzésen a színészt mosó embernek, pénzkölcsönzőnek vagy községi elöljárónak tünteti fel. A színészek, mint az élet minden vonásának megfigyelői, a legkisebb részlettel is a legnagyobb hatást érik el. Az egyes ember mozdulatait és sajátosságait sürítik és ugyanakkor magasabb szintre emelik, úgy hogy a nézők azonnal felismerik a személyeket.

A maszk lámpakorommal, valamint vörös és fehér festékpettyekkel készül.. A szent lámpásokban bogyogó olajat rákenik az arcra és az borostyánszinü fényt kap, amely a kis pontokkal és foltokkal együtt fantasztikus és felejthetetlen hatást kelt. A világítási effektus túltesz minden hatáson, amit a nyugati színpad legtapasztaltabb világosítója elér. Két férfi, kezükben préselt olajjal átitatott fáklyával, ott mozog a szinész mellett és jól átgondolt mozdulatokkal megvilágítják vagy árnyékban hagyják. A fáklyavivők ismerik a szinész legfinomabb és legváltozatosabb mozdulatait is. A közönség nem vesz tudomást a fákylavivőkről, .akik a cselekmény alapján nem is lehetnének a színpadon, és csak a fényt érzékeli.

Mint minden népi darab, a bhavai is vacsora"után, kilenc órakor kezdődik és egész éjszaka tart. Néha a színészek mint a megszállottak, folytatják szünet nélküli előadásukat egészen másnapig, mig csak a nap magasan nem

^Az odhani kendő, amely a nők mellét és vállát fedi. Kb. 2-3 méter hosszú. Vannak nők, akik fejüket is ezzel takarják be.

2^A pagri - azaz turbán - nagyon hosszú fejkendő, amelyet férfiak használnak, igen művészi módon, fejtetőre tekerve.- 65 -I