Szántó Judit, Sz. (szerk.): India színházművészete - Korszerű színház 37. (Budapest, 1962)

I. Balvant Gargi: Színház és tánc Indiában

A csodálatraméltó Kundzau Kurup egy személyben a parányi szúnyog és a bájos lótuszvirág és ugyanabban a pillanatban az óriási elefánt és a tekerődzó kigyó. Maszk és jelmez nélkül varázsol szemünk elé egy küzdelmet, amely megfagyasztja a vért az erekben; látjuk a felfelé meredó agyarakat és az ördögi kigyó testét. Amikor megfordul és helyzetet változtat a színpadon, villámszerű gyorsasággal változik kifejezése is. Egyazon alakban látjuk az ellenfeleket - a győztest és a legyőzöttet - küzdeni és meghalni vagy ujjongva életben maradni.

A kathakali-müvészet voltaképpeni központja a Kerala Kalamandala. amelyet húsz évvel ezelőtt Vallathol, a malayali költő alapított. Malabar faluban, a nagyváros zajától és csillogásától elzárva, sok híressé vált táncost képezett ki a Kerala Kalamandala, akik ezt a művészetet elvitték onnan az ország különböző részeibe. Vallathol, ez az izzó missziós öntudattól áthatott öregember, gyakran vitte át társulatát más városokba, ahol kulturális ünnepségeken hatalmas embertömegek előtt játszottak.

A régi népi színház

Figyeljünk meg egy indiai utcátf a maga pezsgő életével. Boltosok, házalók, gyümölcs- és ékszerkereskedők, akik versbeszedett dalocskákban kínálják árujukat, nyikorgó ökrösszerekek, libegő azárik és himbálózó turbánok - mindez állandó, serény mozgásban tolong és áramlik ideoda. Bgy vándormutatványos az utca kövezetén telepedett le. Tüstént tömeg gyűlt köré, és az utca kis cirkuszi poronddá alakul át. Időnkint énekkel kíséri előadását és nagyon tehetségesen alakit különböző szerepeket. A mutatványos, a bűvész, a kigyóbüvölő, a majomember, a medveidomitós mindegyikben van valami a színészből. A szanszkrit dráma udvari színház volt és rendkívül virágos, stilizált- 60