Szántó Judit, Sz. (szerk.): India színházművészete - Korszerű színház 37. (Budapest, 1962)

I. Balvant Gargi: Színház és tánc Indiában

borította, arcára fabér pontokat és kereszteket festett, kezében pedig pálcát tartott.

A kadavi-táncos /a kadavi egy másik rituális dél-indiai tánc volt/ hamuval kente be felső testét, narancsszínű vagy sárgamintás dhotit viselt és karjára, vállára és mellére citromokat kötözött. Testének sanyargatására gyakran bambuszszilánkokat szúrt arcába vagy hegyes tűket a végtagjaiba. Dobok és furulyák kísérete mellett táncolt és eközben lázas és hisztérikus önkívületbe esett.

A szantalok és adivaszik táncai /bennszülött törzsek a kelet-indiai Biharban/ mozdulataikkal és a jelmezek színével nyűgöznek le. A nők vörös dzsavakuzum-virágot és nehéz ezüst ékszert viselnek, a férfiak egy vagy két pávatollat. Táncolnak a szerelem, az öröm és a munka tiszteletére - vadászatnál, halászatnál, vetésnél és aratásnál -, valamint az évszakok és az istenek különleges ünnepein.

A népi táncok egy idő óta a tudósok és a művészek figyelmét is felkeltették. A városiak néhány ősi táncot közönségesnek minősítettek. A bhangrát. a pandzsabi parasztok vidám közös táncát az értelmiségiek lenézték. Szóhasználatukban a "bhangra-tánc" mindenféle durva szórakozás közös megbélyegző neve volt. Ma már a pandzsabi ember büszke erre a táncra, és alig van olyan kulturális rendezvény vagy táncünnepély a fővárosban, ahol ne táncolnának bhang iát.

A Köztársaság napján India minden részéből érkeznek népi táncosok Uj-Delhibe, hogy fellépjenek a Nemzeti Stadion tágas arénájában. A pandzsabi parasztok, akik tarka turbánjukban bhangrát táncolnak, vad lovakként ágaskodnak. Nevető szemmel és remegő vállal ugrálnak körbe egy lábon és forró, tüzes ugrásokat végeznek. A radzsaszthani aszszonyok hosszú, csillogó szoknyákban, kecses lépésekkel táncolnak és fátylukon át pillantgatnak szét. A lambadi asszonyok, akiknek dereka és szoknyája csillogó lemezekkel van kirakva, körben forognak és lirai dallamokra tapsol-48 -