Szántó Judit, Sz. (szerk.): India színházművészete - Korszerű színház 37. (Budapest, 1962)

I. Balvant Gargi: Színház és tánc Indiában

hogy az istenek és a nimfák különböző stil.usban táncokat adjanak elő. A táncosok lassankint előjöttek visszavonultságukból, és a filmek, tánciskolák és akadémiák kapva kaptak rajtuk.

A legjobb erőket a film vonzotta magához. Művészetüket a nagyközönség felfogóképességéhez alkalmazta, népszerűre formálta és a tömeg rendelkezésére bocsátotta. Ez a művészet Így többnyire eltorzult. Ha az indiai táncokat nyugati ritmusokkal és mozdulatokkal vegyitik, az eredmény korcs tánc lesz.

A népi táncok formái és ritmusai kimeríthetetlen variációkban gazdagok. Országok, foglalkozások és kasztok szerint különböznek egymástól. A tejesembernek, a cipésznek, a balásznak és az utcaseprőnek, mindegyiknek megvannak a maga táncai. Különösen érdekesek az őslakók és a törzsnépek rituális táncai és ördögtáncai. A Dél-Indiából való karg am-tánc ot azért táncolták, hogy Káli-istennőt,1^ aki az embereket feketehimlővel és árvízzel fenyegeti, kegyesre hangolják. A táncosok minden éjjel táncoltak, mindaddig, amig biztosra nem vették, hogy az istennőt kiengesztelték. A táncos virágokkal diszitett és nyers rizzsel töltött sárgarézedényt egyensúlyozott fején. Nyakáról kupalaku bambuszállvány emelkedett fel. Kardot suhogtatva gyors léptekkel táncolt, mialatt két zenész dobolt és hosz- 3ZU furulyát fújt. Lassú bevezető után a táncos örjöngő tombolásba csapott át és mintegy önkívületben támolygott és remegett. Ugrásai és bukdácsolása közben fején tovább egyensúlyozta az edényt, anélkül, hogy fogta volna. A nép ezt a művészi mutatványt az istenség szellemének tulajdonítja, amely, hite szerint, beköltözött a táncos testébe.

A táncos festése és maszkja a tánc mindenkori fajtájához alkalmazkodott. A feketehimlő elleni táncnál testét rizs

^Kali a hatalom és a háború istennője.- 47 -