Szántó Judit, Sz. (szerk.): India színházművészete - Korszerű színház 37. (Budapest, 1962)

II. Vita a mai drámaírás és rendezés problémáiról

vésből a másikba. Ez a szinpad továbbá lehetővé teszi a színész számára a széles és lendületes mozdulatokat» valamint a stilizált, koreográfikus játékot, mert a színpadon nincs olyan díszlet, amely alátámaszthatná a különböző cselekvések és érzelmek ábrázolását. A népi színpadnak e kötöttség nélküli, semleges játékteréből adódott a jelenetek egyidőben való eljátszásának sajátos konvenciója. A jelenetek összetettségének és egyidejűségének ez a teátrális konvenciója megtalálható a klasszikus és középkori színház, valamint az ábrázoló művészetek hagyományában. A többszörös diszletezés technikája igen egyszerű; többszintű emelvények vagy játékterek építésével oldják meg.

érdekes konvenciói vannak a népi szinház előadásaiban a szereplők be- és kijöveteleinek is. A szinpad és a nézőtér közti közvetlen és bensőséges kapcsolat következtében a be- és kijövetel egyszerűen és fesztelenül történik. A szereplők tetszés szerint mehetnek fel a színpadra és viaszavonulhatnak, ha végeztek dialógusukkal. Sok előadáson minden szereplő már a darab kezdetekor felsorakozik a színpadon és ottmarad az egész előadás folyamán. A színészek egyszerűen előrelépéssel jelzik jelenésüket és szövegük elmondása után hátralépéssel adják tudtúl távozásukat. Némelyik előadásban viszont a szereplők teátrálisan felépített módon lépnek be. Az uttarpradeshi Saszlila-játékokban, a kathakalihoz hasonlóan, két személy által tartott előfüggönyt alkalmaznak, hogy egyes bejövetelek színpadi hatását fokozzák. Más darabokban a színészek fellépését kisérő zenével vagy bizonyos szertartásszerü előírásokkal teszik igen hatásossá.

Bagyogó rögtönzések

A népi darabok laza szerkezete, a kopár és semleges szinpad nagy lehetőségeket nyújt a színészeknek a rögtönzésre: ragyogó rögtönzésekkel találkozhatunk mind a szö- 167 -