Szántó Judit, Sz. (szerk.): India színházművészete - Korszerű színház 37. (Budapest, 1962)

II. Vita a mai drámaírás és rendezés problémáiról

vegben, mind a drámai cselekményben, egy kijelentés vagy egy helyzet önálló kimunkálása révén. Â népi szinészék e képességük segítségével rövidítik vagy nyújtják meg előadásukat, aszerint, hogy a közönség hogyan reagál az előadásra.

Sok darabtipushoz nagyon érdekes aprólékosan kidolgozott bevezető tartozik. Ezek a bevezetők a rituális szertartás légkörével ruházzák fel a darabot. Sok darabban, különösen az észak-indiai Lila-drámákban az előadást is vallásos előírások; kisérik, amelyek elősegítik a közönség közvetlen részvételét és elmélyítik színházi fogékonyságát. Más, kisebb konvenciók közé tartozik például egyes jeleneteknek a nézőtéren való eljátszása, hogy a meghittebb kapcsolatot elősegítsék; vagy amikor a színészek a közönség szemeláttára maguk visznek a színpadra néhány fontos kelléket.

Városi kísérleti színházi előadásaink gyümölcsözően aknázhatnék ki a népi szinház egyes konvencióit, hogy Így kitörjenek a mai korlátozott, naturalista rendezési módból. Ezek a kísérleti produkciók elősegítenék az összhang fokozását a szinpadi konvenciók két kategóriája: a népi és a modern között és ezenfelül előmozdítanák a nyugati színházi módszerek és anyagok művészibb alkalmazását is. Fontos szerepet játszanának továbbá olyan rendezési módszerek és sémák kialakításában, amelyek helyreállítanák kapcsolatainkat a klasszikus, középkori és népi színházi hagyománnyal és összekötővé válnának a hagyományos és a modern színház között.

A forma válsága

Az évi irodalmi seregszemlék alapján az emberben az a benyomás alakul ki, hogy az Indiai nyelveken irt dráma irodalmi minőségében és értékében alatta marad az 'Irodalom- 168