Szántó Judit, Sz. (szerk.): India színházművészete - Korszerű színház 37. (Budapest, 1962)

II. Vita a mai drámaírás és rendezés problémáiról

Varázslat és nosztalgia

Ez a konfliktus életünk minden területén jelen van és még inkább szembetűnő színházunkban és filmgyártásunkban. A Nyugat varázsa és a pásztori múlt iránti nosztalgia sok produkciónk mélyében megtalálható.

Ez történt, mint rámutattunk, mindennapi életünkben. A modern élet sodrása visszavonhatatlanul a nyugati útra terel bennünket. De hogyan alkalmazzuk ezt a hatást társadalmi életünkre?

Szerintem a nyugati színházi technika elsajátítása azzal a sokkal nagyobb problémával áll kapcsolatban, hogy hogyan alkalmazzuk és dolgozzuk fel a nyugati befolyást társadalmunk vonatkozásában? Ha ez sikerül, akkor színházainkban sem lesz nehéz elérni ezt a szintézist.

és az egyetlen útnak az a reneszánsz látszik, amely majd összeköti civilizációnk megszakadt folyamatosságát, önmagunkká kell válnunk. Szükségünk van nemzeti életünknek egy olyan fellobbanására, amely visszaadná nekünk a múlt bölcs tapasztalatait és kiváltaná szellemünk merész megújhodását.

Oktatás utján

Mindezt csak oktatással lehet elérni. Ha népünk politikai képviselői sértegetik egymást vagy cipőkkel és sarukkal verekednek, az nem jó fajtája az oktatásnak. Ha a társadalom jelentős és vagyonos személyiségei büntetlenül megkerülhetik a törvényt, az sem jó oktatás. Ha a pénz a társadalom mindenható mozgatójává válik, az sem jó oktatás.

Mi, szinházi emberek, majdnem semmit sem tehetünk ez ellen. Elsősorban társadalmunk vezetőit terheli a felelősség azért, hogy megtalálják lehetőségeit e tanításnak,- 154 -