Szántó Judit, Sz. (szerk.): India színházművészete - Korszerű színház 37. (Budapest, 1962)

II. Vita a mai drámaírás és rendezés problémáiról

N. C. Dzsain

A HIVATÁSOS SZÍNHÁZ KIALAKULÁSA és jelentősége A RENDEZŐK ÉS A DRÁMAÍRÓK SZAMARA

Azt hiszem, mindenki, akit országunk színházi élete érdekel, megérti már, hogy a hivatásos színház létezése életbevágóan szükséges minden színház számára, hogy fejlődni tudjon és a nép kulturális életében fontos szerepet tölthessen be. Valóban, az utóbbi évek során színházi fejlődésünk egyik legjelentősebb vívmányának tekinthető az az uj keletű és uj tipusu felismerés, hogy a hivatásos színházra feltétlenül szükség van. De vajon e pillanatban valóban bontakozóban van-e nyelvterületeinken a hivatásos színház? És valóban felkészültünk-e, szubjektív és objektiv értelemben, az ilyen színház kialakuláséra? Mielőtt e kérdések megvizsgálásába fognánk, nézzük meg színházunk valóságos, jelen helyzetét.

Ilyen volt

Valamikor a XIX. század második felében, brit hatásra minden nyelvterületünkön létrejött, különböző művészi és technikai színvonalon, valamiféle hivatásosan szervezett színház, és a siker, bukás, sőt pusztulás váltakozó fokozatain át fenn is maradt mindmáig. Némelyik nyelvterületen a körülmények kétségkívül előnyösebbek voltak: tehetséges drámaírók és színészek, színházépítésre is vállalkozó gazdag pártfogók és lelkes, kulturális téren tájékozott nézők kerültek össze. Az ilyen nyelvterületeken a- 14? -