Szántó Judit, Sz. (szerk.): India színházművészete - Korszerű színház 37. (Budapest, 1962)

II. Vita a mai drámaírás és rendezés problémáiról

színház nagyobb sikert ért el és állandóbb hajlékra talált, mint másutt, ahol nem tudott mélyebb gyökereket ereszteni és végül is hontalanná vált. És hasonlóképpen: noha a színház mindenütt merőben Idegen ösztönzésre jött létre, hamarosan bizonyos szintézisbe olvadt a hazai színházi hagyományokkal, mig végül egyes vidékeken mind tartalmában, mind formájában észrevehetően különbözővé vált mindennemű európai színháztól, annak ellenére, hogy számos, idegen eredetre és ösztönzésre mutató eleme továbbra is megmaradt.

A hanyatlás

De századunk harmincas éveinek végén, különösen a hangosfilm megjelenése és hatása nyomán megkezdődött a hivatásos társulatok hanyatlása és bomlása; miközben másfelől megindult a műkedvelő tevékenység és fokozatosan nagyobb súlyra és sajátos jelentőségre tett szert. Végül aztán egyes nyelvterületeken a színházi élet teljes mértékben műkedvelő tevékenységre szorítkozott, más területeken pedig a legnagyobb és legjelentősebb sikerek műkedvelőkhöz fűződtek. Különösen a háborút és a függetlenség kikiáltását követő időszakban, a botladozó, erőtlen hivatásos színház vagy mindinkább üzletszerűvé vált és csak olcsó szórakozást nyújtott, vagy tovább sorvadozott, majdnem a teljes elhalásig. Másfelől viszont ma úgy látszik, hogy a műkedvelő tevékenység minden irányban és minden szinten szétfeszíti kereteit. A komoly műkedvelők ma jobb darabokat és jobb színházépületeket igényelnek; a színházat az életismeret és az élet megértése legfőbb eszközének tekintik és felkészültek rá, hogy a színházat hivatásukká, küldetésükké és hitvallásukká tegyék. Ebben az értelemben mondottam a bevezetőben, hogy az egész országban a hivatásos színház uj felfogása alakul ki.- 144 -