Szántó Judit, Sz. (szerk.): India színházművészete - Korszerű színház 37. (Budapest, 1962)

II. Vita a mai drámaírás és rendezés problémáiról

kerületre utazó társulatoknak volt, vagy amilyen hatást a népi színház témái és legendái a szomszédos körzetekben kifejtenek.

A rendező legyen alázatos

Uég valamit a rendezőkről. Ha egyszer népszerűségre és sikerre tettek szert, fennáll annak veszélye,hogy uralkodni kezdenek a drámaírón és bénítják képzelőerejét. Például Prithvi Radzs Kapurban, hires színész-rendezőnkben megvolt ez a hiba. Sokszor panaszolta, hogy nincsenek drámaírók. A baj az volt, hogy olyan darabot akart, amely nemcsak az előadás vonatkozásában felel meg elképzeléseinek, hanem témája, dialógusának stílusa, szereposztása és mondanivalója tekintetében is. Gyakran kapott olyan darabokat, amelyek az általa sugallt ötletek alapján születtek és a próbák során állandóan változtatott a művön. A rendező legyen egyszerre alázatos és ötletes, vagyis hagyja meg a teret az Író számára és az iró által megirt sorokon keresztül alkossa meg világát.

Nyugaton a rendezők ötven éves uralma után végre ismét elérkezett a drámaírók kora; a drámaíróké, «kik uj gondolatokat és stilust adnak. De Indiáoan még nem jutottunk el a rendező-drámairó kapcsolat időszakához se. Sokkal több a drámairó, mint a rendező. Csak pandzsabi nyelven körülbelül húsz drámairó ir; hindi nyelven körülbelül ötven. De hol van a rendező? Képzett rendezőkre van szükségünk, akik hatni tudnak a felnövekvő drámaíróra és vele együtt meg tudják teremteni az élő színházat.- 142 -