Szántó Judit, Sz. (szerk.): India színházművészete - Korszerű színház 37. (Budapest, 1962)

II. Vita a mai drámaírás és rendezés problémáiról

költészetnek. Merész rendezők, hogy a hatást fokozzák és az Igazságot kézzel foghatóbbá tegyék, dalokkal tűzdelték meg produkcióikat. A nép és az egykori klasszikus színészrendező jól értett a zenéhez, tánchoz, pantomimhez, színészi játékhoz és beszédhez. A modem rendezőnek is meg kellene tanulnia a zene és a tánc alkalmazását, mert ezáltal az előadás újabb dimenzióval gazdagodnék.

A drámairó függetlensége

Országunk némelyik nyelvterületén az élenjáró rendezőket ma inkább a klasszikusok vagy külföldi darabok átültetései érdeklik. Sambhu Mitra értékes munkát végzett Tagore müveinek előadásával és Ibsen rehabilitálásával.Utpal Dutt műsorában sok klasszikus és sok forditás szerepel, noha újabban áttért a mai témákra. De a független drámairó fogalma, akinek szavát tisztelik, megértik és közvetítik, még mindig nem vált tudatossá.

Nem vagyok ellene a klasszikus müveknek, örökségünkhöz tartoznak és be kell őket mutatni azért, hogy népünk fogalmat nyerjen a régi stílusról és hagyományról, és azért is, hogy a színész és a rendező tanuljon belőlük.

De ahhoz, hogy a színház valóban hatékony legyen, jelenkori drámairó szükséges. SÍ tudná-e valaki képzelni a modern francia színházat Giraudoux,Sartre,Cocteau.Beckett és Ionesco nélkül ? Vagy a német színházat Bertolt Brecht nélkül, aki maga is rendezte darabjait? Lehetne-e Kis Színház Osztrovszkij nélkül? Vagy a moszkvai Művész Színház társulata Csehov és Gorkij nélkül? Vagy a modem amerikai szinház Williams és Miller nélkül? Vagy a parszi színház Agha Bashar és Betab nélkül?- 138 -