Szántó Judit, Sz. (szerk.): India színházművészete - Korszerű színház 37. (Budapest, 1962)

II. Vita a mai drámaírás és rendezés problémáiról

A rendező a bába Pártfogolom a színházi rendezők tudományos képzését, mert elmondották már, hogy a drámaíró és a közönség között arrendező a bába. Tapasztalatlan rendező könnyen segíthet a világra halvaszületett gyermeket. Gyakran elhangzott, hogy nincs indiai nyelveken irt jó darabunk. Hogyan lehetnének darabok, ha nincsenek ren­dezők? Hogyan lehetnének rendezők, ha nincsenek darabok? Az indiai drámairó problémái, a különböző nyelvjárá­sokhoz hasonlóan, kerületenkint mások és mások. Az új­delhi drámaírónak nem ugyanazokkal a nehézségekkel kell szembenéznie, mint a kalkuttainak, aki olyan hivatásos színház számára ir, amely körülbelül száz éves folyamatos hagyományra tekint vissza. Mi az oka annak, hogy darabjaink olyan rosszul szer­kesztettek, lazák, pépesek? Nincs bennük izom. Hiányzik belőlük a ragyogó szellem sugara. Nincsenek bennük gondo­latok} csak események - amelyeket gyatra dialógus fűz ösz­­sze. Vannak szerepek. Helyzetek. Dialógusok. Tetőpont. De mindezek az elemek még nem mindig alkotnak színdarabot. Valami hiányozhat belőle, és ez a valami az igazi drámai­­ság, amely mint a vér, kering a darab ereiben. Legtöbb drámaírónkban nem fejlődött ki ez a drámai érzék, amely­nek, akárcsak az egyes emberekben rejlő zenei tehetségnek, hosszú gyakorlat kell, amig kifinomult és tökéletesedik. • Mig a nyugati dráma fokozatos, spirális fejlődését a görög mesterektől napjainkig nyomon követhetjük, és megta­lálhatjuk a kapcsolatot egy Giraudoux vagy egy O’Neill rendkívüli tehetsége és Aiszkhülosz vagy Szophoklész kö­zött /századokon át tartó folyamatos fejlődési lánc ez/, addig Indiában nem követhetünk egy drámaírót a múlt drá­májáig. Vannak nyelvterületek, ahol a dráma alig negyven éves. Nincs folyamatos drámairodalom, amely összekötne *“bennünket az ősi színházzal.- 139 -

Next

/
Oldalképek
Tartalom