Szántó Judit, Sz. (szerk.): India színházművészete - Korszerű színház 37. (Budapest, 1962)

II. Vita a mai drámaírás és rendezés problémáiról

Balvant Gargi

A DRÁMAÍRÓ ÉS A RENDEZŐ KAPCSOLATA

Drámaíróink felkészültsége rossz. De rendezőinké még rosszabb.

Nem azokról a rendezőkről beszélek, akik kiképzést kaptak és néhány nyelvterületen szép munkát végeznek, hanem arról a tényről, hogy sok nyelvjárásban ilyenek egyáltalán nincsenek.

öt évig tart egy mérnök kiképzése, hét évig egy sebészé. De a színházi rendező a semmiből tűnik elő. Megkérdezünk valakit $ "Van itt egy szindarab. Kalidasza remekműve. Meg tudná ezt nekünk rendezni?"

Biztos, hogy igy felel: "Hát, eddig még sohasem csináltam. De megpróbálhatom."

Ha felszólítanák, hogy operáljon meg egy beteget, azt válaszolná: "Sajnálom, uram. Nem értek hozzá. Forduljon egy sebészhez."

Szükség van együttműködésre

Nyugaton alkotó kapcsolat van a drámairó és a rendező között. Indiában - a népi színházakat és a fejlettebb bengáli és maharashtrai kerületi színházakat kivéve - a kettő között semmilyen kapcsolat nincs. Más a stílusuk, koncepciójuk, megközelítési módszerük és művészi ábrázolásmódjuk. Az első probléma az, hogy kettejük közt kapcsolatot teremtsünk. Én magam már régóta keresek rendezőt.- 135 -r