Szántó Judit, Sz. (szerk.): India színházművészete - Korszerű színház 37. (Budapest, 1962)

II. Vita a mai drámaírás és rendezés problémáiról

KORUNK SZÍNHÁZA /Szerkesztőségi cikk/* Milyen alakot öltsön a mai indiai szinház? Olyan kérdés ez, amelyet már számtalan alkalommal hosszasan vi­tattak, utoljára Uj-Delhiben, a nemrég megtartott Dráma­­irási és Rendezési Konferencián. De a vita mint minden más alkalommal, ezúttal sem jutott el a teljes megoldásig. A felvetett ötletek, szempontok és elképzelések zűr­zavara csak kihangsúlyozza a lényeglátásnak azt a hiányát és azt az utópizmust, amellyel az emberek ehhez a kérdés­hez hozzányúlnak. A szanszkrit-tudóstól a nyugati orientá­ciójú avantgardistáig, csaknem végig az egész skálán vala­mi furcsa képtelenség mutatkozik a téma egyértelmű megra­gadására. Pedig a válasz voltaképpen nagyon egyszerűnek tűnik. Korunk színháza ne a múlt, még csak ne is a tegnap színhá­za legyen, hanem egyszerűen a máé és a mienk. Amikor ezt a követelményt támasztjuk, tisztában va­gyunk vele, hogy talán megbotránkozást, rémületet, megve­tést és rágalmazást idézünk fel. Mindazonáltal ez az igaz­ság, amellyel bátran szembe kell nézni. Talán illendően hazafias, nemzeti érzésre valló gesz­tus .lenne, ha az ősi indiai szinház és a szanszkrit klasz­­szikusok dicséretét zengenénk. Bizonyára mindenki szívesen sütkérezne az elmúlt és ködbe veszett idők emlékeinek me­leg izzásában. Mi azonban a jelen és a jövő kavargó forga­­gatában élünk; és a jelen az, ami szálait. *NATJA, Uj-Delhi, 1961.tavaszi-nyári szám- 135 -

Next

/
Oldalképek
Tartalom