Szántó Judit, Sz. (szerk.): India színházművészete - Korszerű színház 37. (Budapest, 1962)

I. Balvant Gargi: Színház és tánc Indiában

ml korszakok alakot öltöttek, elvont fogalmak konkrét formákat nyertek. A politikai harcokat, a társadalmi valóságot és a jelenkori életet a maga hatalmas konfliktusaival együtt a táncmozdulatok nyelvére fordította le.

Sankar bekapcsolta balettjeibe a népi táncok és népdalok kincsestárát is. Sárga selyembe öltöztetett tizennégy zenésze, negyvenöt hangszerével, a néző számára látható módon ülte körül félkörivben a színpadot. Hegedűik, trombitáik, csengőik, cintányérjaik, sipjaik, furulyáik, ütő-é8 vonós hangszereik voltak, és a szántás, vetés, aratás és cséplés zajait fakereplőkkel, bambuszbotokkal és agyagedényekkel rögtönözték. A férfi- és a női hangok egygyéolvadtak ezzel a zajos zenekarral. Az indiai dallamok tisztasága megmaradt, noha a zenekar összeállítása nyugati jellegű volt.

Emberi munka a gépi munka ellen cimü müvében a munkások harcát mutatja be a gyártulajdonosok ellen, akik őket automatákká, egy óriási gép kerekeivé alacsonyitják le, amely zakatol és vakon rohan körbe. A táncosok a tenger árjához hasonlóan dübörögve, szinte feltornyosulva özönlöttek be, hogy aztán ismét eltűnjenek. Udaj Sankar eredeti jelmezekkel, a legaprólékosabban kidolgozott mozdulatokkal, fantáziadus világítással és kellékekkel jelenítette meg a történelmet az indiai balettben.

E terület előharcosai közé tartozott Menaka, egy elragadó balerina, aki táncaiért kétszer nyert nemzetközi dijat Európában. A kathak és a bharat natjam specialistája volt, és messzemenően hatott rá az orosz balett. A Hajnal istennőiében a maga finoman átérzett mozdulataival a hajnal szeliden suhanó árnyait idézte fel. Két nagyszabású kompozíciója, a Mogul szerenád és a Buddha lemondása a kathak filigránmüvü finomságát és a bharat natjam világosan megrajzolt mozdulatait dicsérte. A keleti és a nyugati táncművészet legjobb elemeit ötvözte össze és Khandalában iskolát alapított, kis védett bástyát a Bombay környéki- 119 -