Szántó Judit, Sz. (szerk.): India színházművészete - Korszerű színház 37. (Budapest, 1962)

I. Balvant Gargi: Színház és tánc Indiában

sával nom tartozik egyetlen területhez, hanem igazi "összindiai szinház".

Prithvi Radzs megszabaddtóttá a színpadot a régi parsai színház hagyományaitól, amely a hindoszt&ni színház agyatlan 615 emléke volt, és vórbő realizmust rítt a gyenge, stilizált színházba* Realizmusa nem a szigorúan vett európai jellegű realizmus, amely egy klinika éles és kemény fehérségét alkalmazza; az 6 realizmusát buján áradó életerő és szinpompa jellemzi. Kitöréseinek szenvedélyes naturalizmusa mindenesetre kétségkívül túlzott. Hég idd kell hozzá, amíg ezt koncentrált formába tudja majd önteni. Drámáinak nincs nagy irodalmi értéke, mégis 6 vitte színpadra az egyszerű emberek beszédét. Ha egy szőrszálhasogató egyetemi tanár irodalmiatlannak tartja is Prithvi Radzs darabjait, életműve mindenesetre vérbeli színház.

Prithvi Radzs munkássága mélységesen a vallásban gyökerezik; az Író hisz azokban a népi szokásokban, amelyek előírják a kézműves szerszámok tiszteletét. Ahogy a munka megkezdésekor a paraszt az ekéje, a cipész a kalapácsa, a fazekas a forgókorongja előtt meghajlik, úgy hajlik ő meg a színpad előtt és érinti meg atyja lábát, mielőtt elhagyja a zöld szobát.

A modern népi színház

t

Hirül hozták, hogy Bengáliából színtársulat érkezik laboréi vendégszereplésre. A társulatról már sokat olvastunk az újságokban; néhány újságíró és színész látta őket Kalkuttában, és beszámoltak figyelemreméltó előadásukról. Fogadni akartuk őket a pályaudvaron. Á vonat zsúfolt volt. Ide-oda szaladgáltünk, hogy valamelyik másodosztályú kocsiban megleljük őket, de hiába. Végre valaki odakiáltott a peronról; "Itt vannak, gyertek idei"- loi -