Knyebel, Marija: A színészi szó - Korszerű színház 35-36. (Budapest, 1962)

A színészi szó

röződéséhez vezetnek, hogy ezáltal a színház szabadon és teljesen elmondhassa az embereknek az élet nagy igazságát, s arra az újra és haladóra nevelhesse őket, amelyet szovjet korunk hordoz magában.

Sztanyiszlavszkij nem állt egyedül abban a törekvésében, hogy realista és korszerű, tisztánlátó és eszmei művészetet teremtsen, olyat, amely Csernlsevszkij szavaival szólva "a jövőt a jelenbe tudja helyezni". Hasonló célokat tűzött maga elé a múlt és napjaink igen sok élenjáró művésze. De e célok megvalósításához a legrövidebb utat munkatársával ,Nyemirovics-Dancsenkóval együtt csak Sztanyiszlavszkij találta meg, sünikor határtalan pontossággal meghatározta a színpadi művészet sajátos jellegzetességeit, s azokat a rendkívüli körülményeket, amelyekben a színészi munka alkotói folyamata zajlik. S ez teszi módszerét igazán tudományossá.

A marxizmus-leninizmus arra tanit bennünket, hogy a tudomány minden ágának megvan a csak reá jellemző sajátossága.

Amikor Csernlsevszkij a művészet sajátosságairól elmélkedett, hangsúlyozta azt a rendkívüli nehézséget, amit a művész számára az egyszerű és természetes emberi viselkedés, emberi cselekvés visszatükrözése jelent.

"...Az élő emberek mindegyik csoportjában mindenki a következőképpen viselkedik - Írja Csernlsevszkij. - 1/ A közöttük lezajló jelenet lényegének megfelelően, 2/ saját jellemének megfelelően, 3/ a körülményeknek megfelelően. Mindezt megfigyelhetjük a valóságos életben és mindezt rendkívül nehezen éri el a művészet. így van ez mindenkor és magától értetődően a természetben és igen ritkán e rendkívüli erőfeszitéssal a művészetben."1^

Sztanyiszlavszkij is elgondolkodott azon, ami meglepte a művészetben Csernisevszkijt, de tovább ment, mert behatolt annak okaiba is, hogy miért olyan nehéz a színész

^Csernlsevszkij a művészetről. SzO Művészeti Akadémiája, 1950. 54-55. P.- 14 -