Knyebel, Marija: A színészi szó - Korszerű színház 35-36. (Budapest, 1962)

A színészi szó

ért hát ez a szörnyű csapás? És mikor szakadt rám? Hisz még nemrég azzal a szándékkal jöttem az asztalhoz, hogy nyerek száz rubelt, megveszem mamának nevenapjára azt a dobozt és hazahajtatok. Olyan boldog, olyan szabad és vig voltam! Mikor szakadt vége ennek és mikor kezdődött hét ez az uj, ez a rettenetes állapot? Mi jelezte ezt a fordulatot? Én mindig ugyanígy ültem egy helyben az asztalnál, Ugyanúgy vettem és hívtam a lapokat, néztem ezt a szélescsontu, ügyes kezet. Mikor történt hét ez és mi történt voltaképp? Egészséges, erős vagyok és ugyanaz vagyok, aki voltam, ugyanott ülök, ahol Ültem. Nem, ez nem lehet. Bizonyára nem is lesz semmi az egészből."

Kivörösödött, csak úgy csurgóit róla a veríték, noha a szobában nem volt meleg. Arca ijesztő és szánalmas volt, kivált amiatt a hiábavaló erőlködés miatt, hogy nyugodtnak lássék."^

íme a gondolatok vihara, amely végigsöpör a játék idején Nyikolaj tudatán. Gondolatvihar, amelyet konkrét szavak fejeznek ki, de ezeket nem mondja ki hangosan.

Nyikolaj Rosztov attól a pillanattól kezdve, hogy kezébe vette a kártyát, egészen addig a pillanatig, amig Dolohov kimondta: "Negyvenezer, gróf!" egyetlen szót sem szólt. Az agyában nyüzsgő gondolatok szavakká, mondatokká alakultak, de nem röppentek el ajkáról.

Vegyünk egy másik, mindenki számára ismeretes példát Gorkij Anya cimü regényéből. Miután a bíróság száműzetésre Ítélte Pávelt, Nyilovna igyekezett minden gondolatát arra összpontosítani, hogyan teljesítse a magára vállalt nagy és fontos feladatot, Pása beszédének terjesztését.

Gorkij elmondja, milyen nagy, örömteli feszültséggel készült az anya erre az eseményre. Hogyan érkezett meg az állomásra frissen és elégedetten, kezében a rábízott bőrönddel. A vonat még nem állt indulásra készen. Várnia kel1/Makai Imre fordítása

88 -