Knyebel, Marija: A színészi szó - Korszerű színház 35-36. (Budapest, 1962)
A színészi szó
igyekszik visszahozni az újévi hangulatot, de mindhiába. Az egész ügy veszekedéssel végződik, s a férfi elmegy. 4/ A férfi távollétében megérkezik az asszony rokona. Az asszony nem tudja, hogyan magyarázza meg férje távollétét. Az asztal terítve. A pezsgősüveg kinyitva. A férfi visszatér. Az újév köszöntését most már hárman folytatják. A férfi száméra minden egyszerre érdekessé válik. Kivánja a beszélgetést, a nevetést, a dalolást. Amikor megjelöltem ezeket a helyzetgyakorlatokat, megkérdeztem Sztanyiszlavszkijtíl, helyesen értelmezem-e Csehov elbeszélését. SztanyiszlavszklJ megkért, hogy olvassam fel neki hangosan A pezsgőt. Figyelmesen végighallgatta az elbeszélést és megkérdezte: Miért fejeződnek be az ön által kijelölt helyzetgyakorlatok az asszonnyal történt első találkozással, akinek megjelenése olyan jelentős szerepet játszott az állomásfőnök életében? A 3Zininövendéknek feltétlenül el kell képzelnie azt is, mi történt ez után a találkozás után egészen addig a pillanatig, amikor a férfi azzá a jöttmentté vélik, akinek szavaival a szerző elmondja az egész elbeszélést. Csehov nem tárja fel előttünk ezeket az eseményeket, ő, mint mindig, most is tömör, a színésznek azonban ahhoz, hogy joggal mondhassa: "Nem tudom, mi történt aztán... Minden a fejetetejére állt. Valami félelmetes, vad viharra emlékszem, amely úgy megpörgetett, akár egy tollpihét... Arról a sztyeppi kis állomásról, amint láthatja, erre a sötét utcára sodort engem..." - hogy a szinész mindezt elmondhassa, ahhoz annyit kell elképzelnie, annyi látomást kell felhalmoznia, hogy a hallgatóság megértse, nem akar beszélni a részletekről, nem feledte el őket, hanem nehezére esik beszélni mindarról, ami még a mai napig is elevenen él benne.