Knyebel, Marija: A színészi szó - Korszerű színház 35-36. (Budapest, 1962)

A színészi szó

Csehov Albion lánya cimü elbeszéléséhez a következő helyzetgyakorlatot alakítottuk ki. Két férfi és egy nő horgászik és az egyik férfi igyekezik megértetni a nővel, aki szerepe szerint nem tud oroszul, hogy be kell gázolnia a vízbe, nehogy elszalassza a halat. Nem tudja megértetni magát, ezért aztán nekivetkőzik, s maga gázol a vizbe, a másik pedig, akinek el kell majd mondania az elbeszélést, végignézi ezt a jelenetet, azután részletesen elmondja mindazt, amit látott.

Nagyon érdekes volt az a pillanat, amikor a hosszas helyzetgyakorlatok után, amelyekben a szininövendékek fizikai cselekvések segítségével vették ét szerepüket és saját szavaikkal beszéltek, végtll is felolvastam nekik a szöveget.

lélekzetüket visszafojtva hallgatták és szomjasan ellenőrizték és hasonlították össze saját eleven tapasztalatukat azzal, amit a szerzőtől kaptak.

A második felolvasás után a szininövendékek pontos sorrendben felírták azokat a tényeket, amelyekről beszélniük kell. A tények logikájának és sorrendiségének helyességét a szininövendék hangtalanul ellenőrizte, mintegy lepergette önmaga előtt látomásainak "filmszalagját".

Amikor a szininövendék már megtalálta mindebben a nyugalmat és a kötetlenségei, áttértünk a következő fokozatra, az elbeszélés folyamatának momentumaira. Kezdetben saját szavaikkal mondták el. A hallgatóság szerepe ezeken a foglalkozásokon rendkívül felelősségteljes volt. Eléggé nehéz volt leküzdeni az érzékelés folyamatának passziv Jellegét, Sztanyiszlavszkij kategorikus követelése azonban, amely arra irányult, hogy foglalkozásaink a "kapcsolatteremtés" alapvető gyakorlatai legyenek, s arra, hogy a szininövendékek mindegyike egy órán belül elbeszélővé váljék, segített, hogy leküzdjük ezt a nehézséget. Most még világosabban értettem, miért nem lehet nekikezdeni az elbeszélésnek az egész elmondandó kép áttekintése nélkül, vagyis miért kell- 74 -