Knyebel, Marija: A színészi szó - Korszerű színház 35-36. (Budapest, 1962)

A színészi szó

sek mesefonalát és meg kellett jelölnöm néhány helyzetgyakorlatot. Igen sok Írónál találhatunk első személyben irt elbeszélést. (Csehov: K. K. úrasszony elbeszélése.... A pezsgő. Gorkij: Boldogság stb.) Egy másik megoldás, amikor a szerző nem első személyben beszél azokról az emberekről, akiket életében látott, hanem irántuk tanúsított érzelmeit tárja fel. (Csehov: Komisz kisfiú. Albion lánya. A merénylő. ) Vagy a harmadik megoldás: a szerző először arról beszél, mit látott az életben, azután áttér arra, hogyan reagál a látottakra, s ily módon bekapcsolja önmagát a mese fonalába. (Turgenyev: Találkozás.)

Arra volt szükség, hogy ne térjünk el az elbeszélés tartalmától, s mégis lehetőséget adjunk a szininövendéknek, hogy felhalmozhassa mindazokat a tapasztalatokat, amelyek segítségére lehetnek a szöveg további feldolgozásánál.

Megkaptam azoknak az elbeszéléseknek jegyzékét, amelyekkel foglalkoznom kellett és hazatérve már uj módon igyekeztem eligazodni ezekben az elbeszélésekben, vagyis arra törekedtem, hogy megjelöljem az elbeszélésben azokat a konkrét eseményeket és tényeket, amelyekre a szerző a tartalmi fejlődést építette. Végigelemeztem Csehov A pezsgő cimü elbeszélését.

Ismertetem röviden a tartalmát. Egy elzüllött ember arról beszél, hogyan tört be unalmas, reménytelen, szürke állomásfőnöki életébe egy váratlanul megérkezett asszony iránti érzés és hogyan tette tönkre őt ez az érzelem.

Az elbeszélés felépitéBe igen érdekes. Az első részben Csehov elvezet bennünket hőse életkörülményei közé. Kis sztyeppel vasútállomás, köröskörül húsz versztánylra nincs egyetlen ház sem. "Ott semmi más szórakozásom nem lehetett, mint az, hogy néztem a tovarobogó személyvonatok ablakait, vagy az, hogy kortyolgattam a förtelmes pálinkát... Néha a vonat valamelyik ablakában pillanatra felbukkant egy női fejecske, olyankor csak álltam, akár a szobor, és lélegzetvisszafojtva, meredten bámultam utána, mig a vonat a távol- 67 -