Knyebel, Marija: A színészi szó - Korszerű színház 35-36. (Budapest, 1962)
A színészi szó
hetóvé a ezinpadon a szavak, ha a színész valósággal ontja őket magéból? Akkor ez csak szóáradat lesz, de soha nem válik szóbeli cselekvéssé. Ha a szininbvendék pontosan tudja, miről akar beszélni és miért kezdett beszélni, s hogy partnerétől milyen reagálást várhat ezekre a tényekre, akkor soha nem fog sietni a beszéddel. A cselekvést a cselekvés motívumai határozzák meg. Minden cselekvés szoros kapcsolatban áll az átfogó cselekménnyel és a fő feladattal. Az átfogó cselekmény jelenti a hajózható utat. Ha a színészből hiányzik a fő feladat és apró feladatokat kezd játszani, semmi sem sikerül. Igazi érzéshez csak a logika és a következetesség vezethet. A logikának és a következetességnek kell az alkotói folyamat alapjává lennie. Hogy a szininövendékek jobban elsajátítsák ezt a tételt, Sztanyiszlavszkij azt ajánlotta, próbáltassam ki velük az életből vett példákon. Qnlékezzenek csak vissza - mondotta - ezek a tanítványok saját életükből vett valamilyen eseményre és szigorú következetességgel mondják el önnek az eseményben fokozódó történések menetét és a belőlük következő cselekvéseket. Amikor az ember olyasmiről mesél, amit őmaga élt át - mondta Sztanyiszlavszkij -, még akkor is csak cselekedeteiről beszél, amikor tulajdonképpen kizárólag érzéseiről szeretne beszélni. Érdekes dolog, hogy Csehov az iró mesterségéről elmélkedve egyik levelében a következőket irta: "Legjobb elkerülni a hősök lelkiállapotának leírását; azon kell igyekeznünk, hogy ez a lelkiállapot érthetővé váljék a hősök cselekedeteiből..."1^ 1/Csehov összes müvei.Pravda, 1950. XII. kötet. 42.p. - 64 -
