Knyebel, Marija: A színészi szó - Korszerű színház 35-36. (Budapest, 1962)

A színészi szó

készteti a színészt, hogy felismerje a mii lényegét, eszméit és olyan követelmény elé állítja, hogy képes legyen átvinni saját tapasztalatait a darab minden egyes részletének megértésébe. Döntő szerepe van ebben a folyamatban a világnézetnek.

"... Mit jelent a darab tényeinek és eseményeinek értékelése? - Írja Sztanyiszlavszkij. - Ez azt Jelenti, hogy meg kell találnunk a bennük rejlő belső gondolatot, a lelki lényeget, jelentőségük és kölcsönös hatásuk fokát. Ez azt jelenti, hogy be kell hatolnunk a külső tények és események mögé és azoknak mélyén meg kell találnunk a többi, mélyen elrejtett eseményt, amely gyakran maguknak a külső tényeknek létrehozója. Ez azt jelenti, hogy végig kell követnünk a lelki események fejlődését és meg kell éreznünk kölcsönhatásuk fokát és jellegét, végig kell követnünk minden szereplő törekvéseinek vonalát, ezeknek a vonalaknak összeütközését, kereszteződését, összefonódását és szétválását. Egyszóval meg kell ismernünk azt a belső sémát, amely meghatározza az emberek egymásközti viszonyát. A tények értékelése azt jelenti, hogy megtaláljuk a kulcsot a szerepben ,az emberi lélek életének’ sok titkához, amelyeket elrejtenek a darab tényei.

Amikor Sztanyiszlavszkij ilyen követelmények elé állítja a színészeket, a gondolkodó színészről beszél, aki képes arra, hogy a darab bármelyik részletjelenségét a műben meglevő gondolatok teljes gazdagságából kiindulva vizsgálja.

Hasonlítsuk össze Sztanyiszlavszkij véleményét ebben a kérdésben Gorkij kijelentésével: "A tény önmagában még nem egyenlő az egész igazsággal - Írja a nagy iró -, a tény csak nyersanyag, amelyből ki kell kovácsolni, elő kell állítani a művészet valódi igazságát. Nem lehet a tyúkot tollastól megsütni, a tény előtti főhajtás pedig éppen ahhoz

1/Szinészi szerepalkotás, 369. p. (oroszul)