Knyebel, Marija: A színészi szó - Korszerű színház 35-36. (Budapest, 1962)

A színészi szó

vezet, hogy nálunk összekeverik a véletlent és a lényegtelent az alapvetővel és a tipikussal. Meg kell tanulnunk, hogyan tisztogassuk le a tény fölösleges tollazatát, meg kell tanulnunk, hogyan kell előkeresni a tényből a gondolatot. m1/

Gorkij arra tanitja az Írókat, hogy összegezzék és válasszák ki az életbeli tényekből a művészet igazsága számára azt, ami tipikus. Sztanyiszlavszkij ugyanezeket a követelményeket támasztja a színésszel szemben, amikor azt kívánja tőle, hogy hatoljon be a drámairó választotta tény lényegébe. Arra tanította a színészt, hogy a szerző szövegének minden egyes mondata mögött találja meg a valódi gondolatot, amely cselekvésre készteti és ilyen vagy amolyan gondolat kimondására ösztökéli.

A színésznek olyan pontossággal kell megértenie a szerző szövegét, hogy saját szavaival is el tudja mondani. Sztanyiszlavszkij csak ebben az esetben engedte meg a színésznek, hogy elmondhassa a szerző szavait.

Sztanyiszlavszkij kisérletezései során azt javasolta a színészeknek, hogy kövessék a nagy Írók példáját és csináljanak "piszkozatot a szerep szövegéről", hogy annak segítségével még mélyebben megértsék a szerző szövegét.

Sztanyiszlavszkij arra törekedett, hogy a színész egyegy jelenet elpróbálásakor képes legyen saját szavaival feltárni azt az alapvető gondolatot, amelyet a drámairó az adott szövegrészben elrejtett. A szinész, amikor "piszkozatot" csinál, bővíti a szövegben tükröződő tényekről alkotott elképzeléseit és hozzászoktatja magát ahhoz a gondolathoz, hogy a szavaknak pontosan ki kell fejezniük a szereplő gondolatmenetét. A szerep "piszkozata" egyben arra is készteti a színészt, hogy alaposan elmélyedjen a szerző szövegében és próbára tegye e szöveg szóbeli formájának érzékletességét.

^Gorkij: Az irodalomról. 1937-es kiadás, 109. p.- 51 -