Knyebel, Marija: A színészi szó - Korszerű színház 35-36. (Budapest, 1962)

A színészi szó

a színész egyébként nem valami állhatatos, könnyen illanó érzéseit és alkotó érzelmeit."1^

így tehát az uj munkamódszer még egy igen fontos problémát vet fel.

A fizikai cselekvések segítik a kialakulás folyamatát, megerősítik s egyben életre is keltik az érzelmi tapasztalatoknak azt a gazdagságát,amelyet a színész a próbák hoszazas folyamata alatt halmozott fel.

"Tételezzük fel - Írja Sztanyiszlavszkij -, hogy huszadszor vagy harmincadszor ismétlik meg az ábrázolt személy alaposan kipróbált ,testi életét’... Ha emellett helyesen teljesitik a fizikai feladatokat és bennük élnek, akkor nemcsak az történik, ami már annyiszor megtörtént, vagyis nemcsak érezni fogják a szerep testi életét, hanem egyben reflexszerben (kiemelés tőlem M. K.) átélik a fizikai cselekvéseknek megfelelő belső érzelmeit is. Ez azért történik igy, mert a test és a lélek folyamatai függenek egymástól."^'

Amikor Sztanyiszlavszkij hagyatékára gondolunk,akaratlanul is eszünkbe jutnak Pavlov akadémikus szavai,amelyeket a Piziológusok XIV. Nemzetközi Kongresszusán mondott.

"Meg vagyok győződve róla, hogy közeledik az emberi gondolkodásnak az az igen fontos korszaka, amikor a fiziológiai és a pszichológiai, az objektiv és a szubjektív valóban egybeolvad, amikor ténylegesen megoldódik vagy természetes utón megszűnik a tudatom és a testem közötti kínzó ellentmondás vagy szembeállítás.

Életének utolsó éveit Sztanyiszlavszkij annak szentelte, hogy ugyanezt a problémát oldja meg a színpadi alkotás területén.

■^Színészi szerepalkotás, 335. p.

2/Uo. 348. p.

^Pavlov: összes müvei, a SzD Tudományos Akadémiájának kiadása, 1951. III. kötet, II. rész 233.p. (oroszul)- 46 -