Knyebel, Marija: A színészi szó - Korszerű színház 35-36. (Budapest, 1962)

A színészi szó

Azelőtt magolták a feladatokat - mondotta -, apró részekre szabdalták a szerepet, azután meghatározták, hogy ebben a részecskében mi a gondolat és miről szél a gondo­lat. Ezt csinálták azelőtt. Ez analitikus munka volt,amely­ben a hideg ész nagyobb szerepet játszott, mint az érzelem. Ha azonban megtanulom, hogy megkérdezzem önmagámtól, mit tettem volna ma, itt, most, az adott körülmények között, már képte­len vagyok erről hidegen, elemző módon beszélni,gondolatban már cselekedni kezdek és ha cselekszem, akkor megtalálom az utat az érzéshez, a felismeréshez. Sztanyiszlavszkij sokat beszélt arról, hogy nagyon rosszul figyeljük meg a dolgokat az életben, hogy nem ta­nulmányozzuk fizikai viselkedésünket, pedig az emberi test élete jelenti a színpadon, a szerepben életünk felét, s ma már arra van szükségünk, hogy "cselekedve tanulmányozzuk a fizikai cselekvés természetét". Sztanyiszlavszkij lelkesedéssel beszélt arról, hogy a színész számára egyetlen perc sem múlhat el cselekvés nél­kül, hogy az eseménytelenség lehetetlen állapot a művészet­ben, hogy aktivitást kell keresni és meg kell tanítani a színészt arra, hogy bármelyik pillanatban cselekedni kezd­jen. Nem fogunk az asztal mellett ülni orrunkat a könyvbe dugva - mondotta tanítványainak -, nem fogjuk ceruzával a kezünkben darabokra szedni a színdarab szövegét, cselekedve fogunk keresni, gyakorlatilag fogunk kutatni magában az életben mindaz után, ami segíti cselekedeteinket. Nem hide­gen elméletileg, számitó módon fogjuk elemezni az anyagot, hanem a gyakorlatból, az életből, saját emberi tapasztalatainkból kiindulva látunk ehhez a munkához.- 47 -i

Next

/
Oldalképek
Tartalom