Knyebel, Marija: A színészi szó - Korszerű színház 35-36. (Budapest, 1962)

A színészi szó

Látom, hogy hallgat a képzelőereje. Itt ül velem szemben a puha karosszékben, sehova nem siet, s igy nehezen tudja elképzelni az általam javasolt helyzetet.

Noa, azt kérdezem: mit tenne ilyen helyzetben?

Gondolja végig és kezdjen cselekedni, szedje elő a bőröndöket, kezdjen csomagolni...

No látja - mondotta, amint cselekedni kezdtem -, a képzelőereje azonnal működésbe lépett, szüksége lett a jegyzetfüzetére, ahol fel van Írva az a telefonszám, ahonnan taxit lehet hivni, előkerültek az akadályok, a kagylót nem vették fel, a szekrénykulcs valahová eltűnt, a könyvek nem férnek be a bőröndbe, második bőröndöt pedig nem akar vinni stb., stb.

Hogyan történt, hogy néhány perc alatt annyira hitt abban, hogy feltétlenül el kell érnie a vonatot, hogy az elkésés lehetőségének gondolata könnyeket csalt a szemébe?

Azért, mert amint a színész helyesen határozta meg a cselekvést, amelyet végre kell hajtania a szerző által javasolt körülmények között és őszintén végrehajtja azokat, érzelmei feltétlenül reagálnak erre.

Sztanyiszlavszkij arra törekedett, hogy uj munkamódszerével a lehető legtermészetesebb feltételeket teremtse meg a megfoghatatlan, szeszélyes érzelmek rögzítéséhez, s ezzel kapcsolatban arról irt, hogy "...a test élete az alkotó érzés számára sajátos akkumulátorrá válhat. A belső érzelmek az elektromossághoz hasonlítanak: ha kivetjük őket a térbe, akkor szétrepülnek, eltűnnek, ha azonban megtöltjük velük a szerep testi életét,mint az akkumulátort elektromossággal, akkor a szerep által kiváltott érzelmek jól érzékelhető fizikai cselekvésben jutnak kifejezésre. Ez a fizikai cselekvés magába gyűjti, magába szivja azokat az érzéseket, amelyek a test életének minden momentumával kapcsolatosak és ezzel rögzitik (kiemelés tőlem M.K.)- 45 -