Knyebel, Marija: A színészi szó - Korszerű színház 35-36. (Budapest, 1962)

A színészi szó

Látom, hogy hallgat a képzelőereje. Itt ül velem szem­ben a puha karosszékben, sehova nem siet, s igy nehezen tudja elképzelni az általam javasolt helyzetet. Noa, azt kérdezem: mit tenne ilyen helyzetben? Gondolja végig és kezdjen cselekedni, szedje elő a bő­röndöket, kezdjen csomagolni... No látja - mondotta, amint cselekedni kezdtem -, a képzelőereje azonnal működésbe lépett, szüksége lett a jegyzetfüzetére, ahol fel van Írva az a telefonszám, ahon­nan taxit lehet hivni, előkerültek az akadályok, a kagylót nem vették fel, a szekrénykulcs valahová eltűnt, a könyvek nem férnek be a bőröndbe, második bőröndöt pedig nem akar vinni stb., stb. Hogyan történt, hogy néhány perc alatt annyira hitt abban, hogy feltétlenül el kell érnie a vonatot, hogy az elkésés lehetőségének gondolata könnyeket csalt a szemébe? Azért, mert amint a színész helyesen határoz­ta meg a cselekvést, amelyet végre kell hajtania a szerző által javasolt körülmények között és őszintén végrehajtja azokat, érzelmei feltétlenül reagálnak erre. Sztanyiszlavszkij arra törekedett, hogy uj munkamód­szerével a lehető legtermészetesebb feltételeket teremtse meg a megfoghatatlan, szeszélyes érzelmek rögzítéséhez, s ezzel kapcsolatban arról irt, hogy "...a test élete az al­kotó érzés számára sajátos akkumulátorrá válhat. A belső érzelmek az elektromossághoz hasonlítanak: ha kivetjük őket a térbe, akkor szétrepülnek, eltűnnek, ha azonban megtölt­jük velük a szerep testi életét,mint az akkumulátort elekt­romossággal, akkor a szerep által kiváltott érzelmek jól érzékelhető fizikai cselekvésben jutnak kifejezésre. Ez a fizikai cselekvés magába gyűjti, magába szivja azokat az érzéseket, amelyek a test életének minden momentumával kap­csolatosak és ezzel rögzitik (kiemelés tőlem M.K.)- 45 -

Next

/
Oldalképek
Tartalom