Knyebel, Marija: A színészi szó - Korszerű színház 35-36. (Budapest, 1962)
A színészi szó
Amikor a színész megteszi az első lépéseket a szerep "testi életének" tanulmányozásához, bizonyos meghatározott alkotó lelki fölkészültséggel kezd ehhez a munkához. Másként nem hasonlíthatná össze a cselekvő elemzés során nyert eredményeket az alakról kialakult saját elképzeléseivel. És minél mélyebb a színész alkotó egyénisége, minél tágabb és világosabb élettapasztalata és az a képessége, hogy eligazodjék a darab cselekményének és a szerepnek mozgató erői között, annál szervesebben zajlik le benne a szerep életének megismerését célző folyamat a maga pszichofizikai egységében. Sztanyiszlavezkij egyrészt arra összpontosította a színész figyelmét,hogy a munka kezdeti időszakéban a szerep "testi életével" foglalkozzék és kimondta, hogy a "szerep testi életében feltétlenül visszatükröződik a szerep lelki élete", másrészről pedig bebizonyította, hogy amikor a szinész létrehozza a szerep "testi életét", egyben eleven érzelmeket hiv életre önmagában. "Gondoljanak csak arra - Írja Sztanyiszlavezkij -, hogy közömbösek maradnak-e érzelmeik testük életének és fizikai cselekedetének őszinte átélésekor. Ha mélyebbre hatolnak ebben a folyamatban és figyelemmel kisérik, hogy mi történik ugyanezen idő alatt az önök érzelmi életében, akkor azt tapasztalhatják, hogy ha hisznek színpadi fizikai életükben, akkor ezzel az élettel rokon érzelmek keletkeznek, amelyek logikailag kapcsolódnak hozzá. Egyik találkozásunk alkalmával Sztanyiszlavszkij Így magyarázta ezt a tételt: Képzeljen el egy ilyen helyzetet: bekapcsolja a rádiót, megállapítja, hogy késik az órája és valószinUleg lekési a vonatot. 1/Színészi szerepalkotás, 334. p.- 44 -