Knyebel, Marija: A színészi szó - Korszerű színház 35-36. (Budapest, 1962)

A színészi szó

amelyben a színész képes a megismerés igazán alkotó folyamatára? Sztanyiszlavszkij eljut egy sereg régebbi tételének felülvizsgálatához, újabb elveket állapit meg,ezeknek alapján a színészi alkotómunka önállóságét határozza meg. Bebizonyítja a pszichikai és a fizikai tényező elszakíthatatlan kapcsolatát és ebből a materialista álláspontból kiindulva létrehozza a próbák uj gyakorlatát. Bírálja az asztal melletti próbák régi módszerét, amikor a színész hosszú időn keresztül az asztal mellett ül és a rendező segítségével igyekszik behatolni a szereplők lelki életébe. Azt állítja, hogy ez a munkamódszer súlyos hibák okozója lehet, minthogy a színész a szerep ilyen megközelítése során különválasztja a szerep lelki és testi életét és mivel nincs lehetősége megismerni a szereplő fizikai életét, önmagát teszi szegényebbé.

A szerep elemzése elkerülhetetlenül spekulativ jellegűvé vélik. Sztanyiszlavszklj megállapítja, hogy a munka kezdeti szakaszán az asztal melletti próbákra azért van szükség, hogy megismerjük a színdarab tartalmi szövedékét, hogy meghatározzuk az események és a szereplők cselekvésének egymásutániságát. Abban a pillanatban, amint a színészek felismerték a drámai mü alapvető felépítését, máris érzik (ha még homályosan is) a darab átfogó cselekményét, egyelőre azonban még csak elméletileg tudják meghatározni a darab témáját és eszméjét.

Ezt a periódust nevezte Sztanyiszlavszkij a "szellemi földerítés" időszakának. Amint ez a munkaszakasz befejeződött, Sztanyiszlavszkij azt javasolja, hogy térjünk át a lényegesen elmélyültebb elemzés következő időszakára, amely már nem az asztal mellett, hanem cselekvésekben zajlik. Amikor a szinész cselekszik, egyidejűleg tanulmányozza a szereplő személy testi és lelki életét. Reálisan és konkrétan érzékeli a pszichofizikai folyamatok egységét, elvélaszthatatlanságát.

Feljegyeztem egy példát, amelyet Sztanyiszlavszkij gondolatainak megvilágitására hozott fel.- 35 -