Knyebel, Marija: A színészi szó - Korszerű színház 35-36. (Budapest, 1962)

A színészi szó

Előfordul - mondotta -, hogy valaki hallgat, mi azonban, ha megnézzük, hogyan ül, áll vagy járkál, megértjük, hogyan érzi magát, milyen a hangulata és hogyan reagál a körülötte zajló eseményekre. így például gyakran előfordul, hogy egy kertben elmegyünk az ott ülő emberek előtt, s talán nem hallunk egy azét aem, mégis meg tudjuk mondani,hogy valami fontos kérdést oldanak-e meg, vitatkoznak-e, vagy a szerelemről beszélnek.

Kizárólag fizikai viselkedése alapján azonban egy emberről sem tudjuk megmondani, hogyan él - folytatta Sztanyiszlavszkij.- Meg tudjuk mondani, hogy az az ember, aki szembe jön velünk az utcán, valami nagyon fontos dologban siet valahová, a másik pedig keres valakit. Tegyük fel azonban, hogy az a másik ember odajön hozzánk és megkérdezi: "nem láttak errefelé egy szürkesapkáa kisfiút? Mig az üzletben voltam, elfutott valahová."

Amikor meghallja a válaszunkat: "Nem,nem láttam!", akkor tovább siet és időnként kiált: "Vo-ova!"

Most, amikor nemcsak a fizikai viselkedését láttuk az embernek, nemcsak azt, hogyan megy és közben hogyan nézeget szerteszét, de végighallgattuk azt is, amit nekünk mondott és amint kiáltja "Vo-ova", már egész világosan tudjuk, hogy mi történik ezzel az emberrel, mi köti le gondolatait.

Ugyanez történik a nézővel is, amikor szinházi előadást lát. Hogy mi tölti el a hős lényét és szinpadi létének minden pillanatát, azt részint fizikai viselkedéséből, részint abból tudja meg a néző, hogy a hős hogyan és mit mond.

A szinpadon kimondott szónak teljes mértékben ki kell fejeznie az alakitott személy belső világát, lelkiállapotát, törekvéseit, gondolatait.

Képzeljék csak el, hogy egy ember, aki a fiát keresi, odamegy önökhöz az utcán és felteszi azt a kérdést, amelyről az előbb beszéltünk, de valahogy éneklős hangon,pátoszszál, helytelen hangsúllyal. Bizonyára azt gondolnák, hogy- 36 -