Knyebel, Marija: A színészi szó - Korszerű színház 35-36. (Budapest, 1962)

A színészi szó

Ennek eredményeként - mondotta Sztanyiszlavszkij - elérjük,hogy kezdjük benne érezni magunkat a szerepben. Ebből kiindulva jutunk tovább és idővel eljutunk arra a pontra, amikor már a szerepet érezzük önmagunkban.

Ehhez azonban bátran meg kell változtatni a próbák eddig szokásos módszerét.

Amikor Sztanyiszlavszkij a próbák általánosan elfogadott kezdeti időszakáról beszélt, amelyben a rendező igyekszik a szinészt közelebb vinni a szerephez és a szinész képzelőerejét a szindarab tartalmának, jellemeinek, a kornak leírásával igyekszik lendületbe hozni, azt mondotta, hogy a szinész a munka kezdetén többnyire hidegen, racionálisan fogadja a rendező gondolatait, mert még nem készült fel a számára idegen gondolatok és érzések befogadására, hiszen még önmaga sem érez szilárd talajt a lába alatt, s nem tudja, mit kell elfogadnia abból, amit javasolnak, s mit kell elvetnie.

Hogy megismerhesse a mü lényegét és Ítéletet alkothasson a darabról és a szerepről, a színésznek mindenek előtt feltétlenül "reálisan és nemcsak lelkileg, hanem testileg is éreznie kell a szerep életét."

Uint ahogyan az élesztő erjedést idéz elő, a szerep életének megérzése is felkelti a szinész lelkében a belső meleget és forrást, amelyre feltétlenül szükség van az alkotó megismerés folyamatában. Á színész csak ilyen alkotói állapotban beszélhet arról, hogy közeledik a darabhoz és a szerephez."'*'^

Érdemes megfigyelni, hogyan csendül fel itt a téma, amely végigvonult Sztanyiszlavszkij egész alkotói munkásságán: hogyan hozzuk létre azt a pszichofizikai közérzetet,

1/Sztanyiszlavszkij: A fizikai cselekvésekről. Tyeatr 1948. 8. sz. 8. p.