Knyebel, Marija: A színészi szó - Korszerű színház 35-36. (Budapest, 1962)

A színészi szó

I

Sztanyiszlavszkij éa Nyemirovics-Danceenko egyaránt erről beszélt: ha a színész azt a feladatot tűzi maga elé, hogy benne éljen az alakított szerepben, akkor ki kell formálnia önmaga számára a szereplő személy gondolatainak folyamatét abban a pillanatban, amikor a szerző szövege szerint kimond valamit ezekből a gondolatokból és abban a pillanatban is, amikor hallgat. Ezen azt értették, hogy ki kell alakítania önmagában a belső, hangosan ki nem mondott szöveget.

Sztanyiszlavszkij és Nyemirovics-Dancsenko azt ajánlotta a színészeknek, hogy formálják meg szerepük belső szövegét, amely nélkül nem lehet igazán megteremteni a színpadon - Sztanyiszlavszkij kifejezésével élve - "az emberi lélek életét".

Sztanyiszlavszkij határozottan elutasította nemcsak a szerző szövegének a körülményekben való elmélyedés nélküli, mechanikus megjegyzését, amely nem veszi tekintetbe, hogy hogyan született a szerző szövege és nem hatol be a szerzői gondolat lényegébe, hanem elvetette azt a módszert is, hogy a színész megtanulja a szöveget, még mielőtt kialakitotta volna önmagéban a szerep vonalát, amikor még nem biztos a tartalomban és a produktiv, céltudatos cselekvés követelményeiben.

Sztanyiszlavszkij nézete szerint a szerző szavai csak a fenti tényezők megvalósitása esetén válnak a szinész száméra a közlés fegyverévé, a szerep lényegének kialakítására irányuló eszközzé.

Sztanyiszlavszkij szerint a szinész alkotómunkájának alapja a drámai anyag adta műélvezet ás a benne való elmélyülés.

"A színész műélvezete alkotó munkájának mozgatóereje - írta Sztanyiszlavszkij. - A lelkesedés, amelyet a műélvezet vált ki, érzékeny kritikus és mélyreható kutató, s a lélek mélyében a legjobb útmutató.- 29 -