Knyebel, Marija: A színészi szó - Korszerű színház 35-36. (Budapest, 1962)
A színészi szó
kezőket mondotta: "ott állok a szerep előtt, nem bírok belebukni, a rendező meg vonszol engem efelé a rés felé". Sztanyiszlavszkij azt mondotta, hogy Moszkvin szaval nagy hatást tettek rá, mert ezek a szavak érzékletesen tárják fel az elégedetlenségnek azt az érzését, amely az igazi színészben a szerepalkotási munka első időszakában jelentkezik, amikor a szerepben és a darabban számára még minden teljesen idegen. Ebben az időszakban a rendező és a színész ereje törvényszerűen egyenlőtlen, minthogy a rendező természetesen lényegesen mélyebben és sokoldalúbban készült fel a darabbal kapcsolatos munkára, mint a színész, a rendező már látja a munka elkövetkező eredményét, előtte világos a darab belső felépítése és képzeletében már megvannak azok a módszerek, amelyek közelitik egymáshoz a színész egyéniségét és a drámai alakot. Még a legtürelmesebb és legtapintatosabb rendező is igyekszik lehetőleg minél hamarabb segítséget nyújtani a színésznek abban, hogy összeforrjon a drámai alakkal, s ezzel akaratlanul is megfosztja a színészt az alkotó kezdeményezéstől. Sztanyiszlavszkij lelkesen mesélte, hogy az utóbbi években jelentős felfedezést sikerült tennie, sikerült meghatároznia, milyen körülményekre van szüksége a színésznek, hogy természetes módon kezdődjék meg benne a szerepbe való behatolás alkotó folyamata, hogyan kell a színészt megszabadítani a "rendező önkényétől" és lehetőséget adni neki, hogy a saját utján haladjon a szerep felé. Ezt az utat saját művészi természete és tapasztalatai diktálják. Sztanyiszlavszkij olyan munkafolyamatról beszélt, amely a lehető legbiztosabban vezet a szerep szerves kialakításához, következésképpen a szerves,eleven színpadi beszédhez is. Minél tehetségesebb a drámai mü, annál erősebb hatást kelt már az első ismerkedés során. A szereplő személyek- 26 -