Knyebel, Marija: A színészi szó - Korszerű színház 35-36. (Budapest, 1962)

A színészi szó

A tudatos alkotás mindenekelőtt abban jut kifejezésre, hogy a színésznek szabadon kell uralkodnia a műben rejlő gazdag gondolatvilág felett, hogy képesnek kell lennie "a szöveggel gondolkodni", hogy hatnia kell eleven, hatásos szavakban kifejezésre jutó gondolatokkal.

Sztanyiszlavszkij pedagógiai módszerének alapvető tétele abban rejlik, hogy a munka kezdetétől fogva szorosan össze kell kapcsolni a szót a gondolatokkal, az alak feladataival és cselekedeteivel.

A szöveg mechanikus csengése megöli a képzelet munkáját, s a színész, aki a nem eléggé megértett szöveg szakadékéba zuhan, a továbbiakban már képtelen lesz igazi harmóniát teremteni saját szinpadi közérzetén belül.

Sztanyiszlavszkij azt ajánlotta a színészeknek, hogy mindenekelőtt gondosan igazodjanak el a darab eseményeiben és feltételezett körülményeiben, hogy azután világosan megérthessék viselkedésük irányát. Nem érthetjük meg magatartásunk irányát, ha nem ismerjük a darabban előforduló szereplők kölcsönös viszonyát.

Ha megjelöltük a cselekvés vonalét és megértettük, milyen célból cselekszünk, sikkor mór bizonyos mértékig megéreztük a darab belső felépítését, csontvázát. A színész számára éppen az egész darab tartama alatti magatartás logikájának és sorrendiségének felismerése nyújt hatalmas előnyöket. Már akkor átfogja az egész szerepet, amikor még csak megkezdi az ismerkedést vele.

Ha a színész nagy eseményekre bontja a színdarabot, megtanulja meghatározni, hogy milyen helyet foglal el az adott esemény a szereplő életében. És amennyiben a darabban zajló események mindig ilyen vagy amolyan reagálást váltanak ki a különböző szereplőkből, a színész azt is felismeri, hogyan születnek ezekkel a reagálásokkal kapcsolatban az egyes cselekvések, amelyek azután a következő eseményeket szülik stb. A színdarabban szereplő színészek már kezdettől fogva megszokják a konkrét gondolkodást, megszokják,- 158 -