Knyebel, Marija: A színészi szó - Korszerű színház 35-36. (Budapest, 1962)
A színészi szó
hogy úgy tekintsék a darab eseményeit, mint a cselekedetek inditékát vagy okát. Más szóval megtanulják, hogy színpadi létük minden pillanatát ne önmagéban véve fogják fel, hanem az összes szereplők viselkedésével összefonódva. A darab belső felépítésének felismerése döntő jelentőségű periódus. "Minden, ami a darabban végbemegy - Írja Sztanyiszlavszkij a fő feladatról és az átfogó cselekvésről szóló fejezetben -, minden egyes kicsiny vagy nagy feladat, a színész minden alkotói gondolata vagy cselekedete hasonul a szereppel és arra törekszik, hogy teljesítse a darab fő feladadát. A közös kapcsolat és az attól való függés, hogy mi történik az előadásban, oly nagy, hogy még a legjelentéktelenebb részlet is, amely nem kapcsolódik a fő feladathoz, károssá, feleslegessé válik és csak elvonja a figyelmet a mü legfőbb lényegéről. A fő feladat elérésére való törekvésnek állandónak kell lennie az egész darab és a szerep folyamán."^ Ha őszinte választ kérünk a színészektől arra a kérdésre, hogy a gyakorlatban mennyire követik Sztanyiszlavszkijnak a fő feladatról szóló tanítása alapjait, meggyőződésem, hogy a színészek többsége elmondaná, milyen sok időt töltenek a vakon végzett munkával. Akkor történik ilyesmi, amikor a jelenségek általános kapcsolatát még meg sem értve, a színész jelenetről jelenetre próbálja a darabot és arra törekszik, hogy az idegen szövegben felkutassa a színeket és hangsúlyokat. Ilyenkor a színész megfeledkezik arról, hogy a legegyszerűbb cselekvést is a nagy egész érzékeléséből kell megérteni és, hogy ez az érzékelés hasonlíthatatlanul egyszerűbbé és termékenyebbé teszi a munkát. Sztanyiszlavszkij határozottan állította, hogy a fel nem tárt,csak betanult szöveg túlságosan korai próbái pusz^A szinész munkája, 353. p.- 159 -
