Knyebel, Marija: A színészi szó - Korszerű színház 35-36. (Budapest, 1962)

A színészi szó

azoktól a veszélyektől, amelyek a szöveg közvetlen értelmezésében rejlenek.

Ha színházaink próbáinak gyakorlatára gondolok, mégis meg kell jegyeznem, hogy sok esetben még nem küzdötték le a szöveg ilyen primitiv értelmezését. Annak ellenére, hogy Sztanyiszlavszkij módszere behatolt a Szovjetunió színházainak mindennapos életébe, még távolról sem következett e módszer megértéséből és elismeréséből egyben a próbák módszereinek gyakorlati megváltoztatása is.

Természetesen igen bonyolult dolog megtörni egy évtizedek óta kialakult hagyományt.

A próbák konzervatív formája gyakran zavarja az okos és tehetséges embereket, akik látják, hogyan vész el sokszor a színész eleven érzése a szöveg mechanikus értelmezésének szakadékéiban és ugyanez zavarja ezeket az embereket abban, hogy határozottan megváltoztassák a próbák módját. S mindez annak ellenére megy végbe, hogy egyetlen rendező vagy színész sem kételkedik a szinpadmUvészet realista iskolájának tételeiben, amelyek lényege abban rejlik, hogy az idegen (szerzői) szövegnek a szinész saját szavaivá kell vélni.

De hiszen Sztanyiszlavszkij megmutatta, hogyan tegyük ezt. Éppen ebben rejlik munkáinak hatalmas forradalmi jelentősége.

Sztanyiszlavszkij elméleti tételeinek realitássá kell válniuk és azzá is lehetnek, csakhogy ehhez igen komolyan kell tanulmányozni mindazokat a változásokat, amelyeket a próbák gyakorlatában javasolt.

Sztanyiszlavszkij évről évre szélesítette s elmélyítette az átfogó cselekményről és az alak fő feladatáról vallott tanításait, egyre természetesebb feladatokat tűzött a szinész elé abból a szempontból, hogy a színésznek mit kell a szovjet emberek elé tárnia, amikor kialakítja elképzelését a legfőbb feladatról és Sztanyiszlavszkij ezért egyre nagyobb követelményeket állított a színészek elé a z alkotás tudatosságát illetően.- 157 -