Knyebel, Marija: A színészi szó - Korszerű színház 35-36. (Budapest, 1962)
A színészi szó
forogtak - miért, mi okból csalja ót meg Desdemona. Ez a gondolat esztelen szenvedést okozott, gyötrődött, nyögött, mintha fizikai fájdalmat órezne, s nem tudván, mit tegyen, végül is Jágora vetette magát, hogy rajta töltse ki dühét. Sztanyiszlavszklj kifejtette, hogy a szüneten kívül vannak még más olyan technikai fogások is, amelyek segítségünkre vannak a puszta temperamentumra alapuló Játék elleni küzdelemben. Visszaemlékezett Salvinire Othello szerepében, s elmondta, hogy a nagyszerű drámai szinész milyen kitünően építette szerepét külső és belső kifejezőeszközeinek egyensulybahozatalára, amelyek lehetővé tették a helyes elosztást és a szerep megformálásához felhalmozott anyag észszerű felhasználását.- Salvini - mondta Sztanyiszlavszklj - mindig ismerte a darab perspektiváj ának vonalát, kezdve a fellobbanó ifjúi szenvedély pillanatától - ami kor a szerelmes először szinre lép -, és befejezve a dráma végén a féltékeny, a gyilkos magasztos gyűlöletével. Matematikai pontossággal és könyörtelen következetességgel tárta fel jelenetről jelenetre egész szerepében a lelkében érlelődő fejlődést. Sztanyiszlavszklj gondolatmenetének megvilágításához szeretett a képzőművészetből példákat felhozni. Az orosz realista festészet fénykora tág teret nyújtott a megfigyeléseknek és az általánosításoknak és Sztanyiszlavszkij figyelmesen kereste ebben a rokon művészetben a szinházi művészethez közelálló alkotói törvények kifejezésmódját. Repin hatalmas alakja vonzotta Sztanyiszlavszkijt tehetségének nagyságával és mesterünk igyekezett megérteni, milyen festészeti eszközökkel éri el Repin a tartalom lélektani mélységének feltárását, hogyan képes megmutatni az ember belső lelkivilágát, visszaadni érzelmeinek és gondolatainak leghalványabb árnyalatait is, milyen eszközökkel 130 -