Knyebel, Marija: A színészi szó - Korszerű színház 35-36. (Budapest, 1962)

A színészi szó

hasonlítani. Ha azonban a partitúrában sok ilyen magas c lenne, az énekes saját hangját kockáztatná.

Ezért a szerep jó néhány olyan helyén, amelyek mintegy kényszerítik a színészt, hogy a felhalmozódott érzéseket nyilt temperamentummal juttassa kifejezésre, önmegtartóztatásra kell törekedni, le kell mondani a közvetlen módszerről, amely többnyire kiabáláshoz vezet és sokféle módot kell találni arra, hogy érzéseinket lélektani szünetben fejezzük ki.

Amikor Leonyidowal az Othello harmadik felvonásának egyik jelenetét próbálta és feltárta, milyen Othello lelkiállapota ebben a képben, Sztanyiszlavszkij arról beszélt, hogy a Jelenet, amely közvetlen azután következik, miután Jágo megmérgezte a mór gondolatait Desdemona hűtlenségének vádjával, döntő fontosságú rész Othello szerepében. Ekkor lopózott be agyába az a rettenetes gondolat, amely azonnal megrontotta boldogságát. Othello nem tudja még, mit kell tennie; tudatát fájdalom, kinzó fájdalom ködösíti el és időre van szüksége, amíg felfogja a végbementeket. Sztanyiszlavszkij arról beszélt, hogy e szerep alakitól ritkán juttatják kifejezésre azt a végtelen boldogságot, amelyet Othello érzett addig a pillanatig, amig Jágo szavai el nem hintették benne a kegyetlen kételyt. Valójában pedig ez igen fontos, mert a jelenet tragikuma éppen abban rejlik, hogy Othello búcsúzik a boldogságnak attól a legfelsőbb fokától, amelyet érzett, s amellyel összeforrott.

Hogyan lehet tovább élni anélkül a boldogság nélkül, amely betöltötte Othello egész lényét?

Boldogságát elveszítve, még magasabbra értékeli azt és összehasonlítja a jövővel,amely végtelenül borúsnak tetszik számára.-Arra van szüksége - mondta Sztanyiszlavszkij Leonyidovnak -, hogy elmélyedjen önmagába, emlékezzék a múltra és meglássa a keserű jövőt. A teljes elmélyedés pillanata ez. Othello nem veszi észre, ami körülötte zajlik, s amikor be- 127 -