Knyebel, Marija: A színészi szó - Korszerű színház 35-36. (Budapest, 1962)

A színészi szó

gyogó örömmel lobban fel az eddig csodálkozásba merevedett szempár. Most már Benedek egész alakja egyetlen viharos örömkitörés és a nézőtéren dübörög a taps, bár a szinész még egyetlen szót sem mondott és csak most kezdi el monológját...1/

Tudjuk, hogy a nagy színészek vígjátékban és tragédiában egyaránt felhasználták a "vendégszünetet".

Minthogy a "vendégszünet" a lélektani szünetből alakul ki, Sztanyiszlavszkij azt állította, hogy a gondolatok és az érzések komplexumának szünetben való kifejezésére irányuló képesség teljes egészében a belső monológok intenzivitásétól, a gondolatok szakadatlan folyamatától függ, ezek a gondolatok a feltételezett körülmények értékeléséből fakadnak.

A színésznek a szerep kialakításán végzett munka kezdetétől fogva gyakorolnia kell ezt a képességet, amely aegit kiszélesíteni a szerző szövegét. Akkor aztán a próbákon a színészben kialakul az az igény, hogy a felhalmozódott gondolatokat és érzéseket szünetben juttassa kifejezésre. Emlékszem, hogyan dolgozott Sztanyiszlavszkij Leonyidowal Othello szerepén.

Sztanyiszlavszkij napjaink legnagyobb drámai művészének tartotta Leonyidovot. Sokat beszélt vele a temperamentum tudatos elosztásáról és állhatatosan figyelmeztette a szünetek felhasználására.-Ne feledje el - mondta neki -, hogy a szünetekben a szinész gondolatban szemügyre veszi azt, amiről beszél. Az ilyen szünetek előkészítik és fokozzák a temperamentumot és a ritmust és megóvnak a temperamentum áttétel nélküli megnyilvánulásától, amivel nem szabad visszaélni. A nyilt temperamentumnak lehet helye a szerep egyes meghatározott részeiben, amelyeket talán a tenor magas c-jével lehet össze^Idézets Filippov a VTO évkönyvében. 1925. 201. p.- 126 -