Knyebel, Marija: A színészi szó - Korszerű színház 35-36. (Budapest, 1962)

A színészi szó

anyagot gyűjtött, amikor teljesen tisztán látja a cselekmény vonalát, amikor a szereplő természeti állapota nemcsak érthető számára, hanem bensőleg és külsőleg egyaránt elsajátította annak tempéritmusát.

A "vendégszünet'' a színészi pszichotechnika egyik legnagyszerűbb eszköze és a legnagyobb orosz színészek egész serege fejezte ki szerepében a legárnyaltabb érzelmeket "vendégszünettel".

Közismert Lenszkij csodálatos esete Benedek szerepében (Shakespeare: Sok hűhó semmiért II. felvonás). Len- 8zkij-Benedek kihallgatott egy külön neki eljátszott jelenetet arról, hogy Beatrice szereti őt. Abban a percben, ahogy a tréfamesterek - Claudio, Don Pedro és Leonato - elmentek, Benedek-Lenszkij előlép rejtekhelyéről. Megrázta az újság. Beatrice esztelenül szerelmes belé, de nem akarja beismerni érzéseit, mert fél a férfi gunyjától. Shakespeare nagyszerű monológot ad Benedeknek, de Lenszkij nem siet elmondani a szöveg szavait.

Időre van szüksége, hogy felfogja a végbementeket,hogy átadja magát a fejében kavargó gondolatoknak. Ehhez szünetre van szüksége.

A kortárs igy Írja le Lenszkijnek ezt a pillanatát: "...Benedek sokáig áll és a nézőkre mered, zavarodottan, merev arccal. Egyszerre csak valahol a szája sarkában a bajsza alatt alig észrevehetően megrándult egy idegecske. Most mér figyelmesen nézünk: Benedek szeme még mindig elmélyülten merev, de bajsza alól alig észrevehető fokozatossággal kezd előbukkanni a diadalmasan boldog mosoly; a színész egyetlen szót sem szól és mégis egész lényünkkel érezzük, hogy Benedek leikéből az öröm forró hulláma tör elő, amelyet semmi sem állíthat meg. Mintegy a tehetetlenség törvényénél fogva az ajkak után nevetni kezdenek az arcizmok, a mosoly feltartóztathatatlanul szétömlik a remegő arcon és hirtelen ezt az öntudatlan, örömteli érzést áthatja a gondolat és a mimikái görbe befejező akkordjaként ra- 125 -