Alterescu, Simion: Rendező, dráma, színház - Korszerű színház 34. (Budapest, 1962)
A rendezés néhány kérdéséhez
A nemzeti sajátosság a drámában nem csak formai probléma, mint ahogy azok a történészek gondolják, akik azt hiszik, hogy a nemzeti forma a jelmezekre, a zenére és a nyelvezetre redukálható. A nemzeti sajátosság problémája tartalmi kérdés. A jelenkori román szinház nemzeti sajátosságát nem külső, formai jegyek határozzák meg, hanem drámáink tartalmának, lényegének nemzeti jellege. A jelenkori dráma nemzeti jellegzetességének lényege szocialista tartalmában van, s ennek a népéletben kell gyökereznie, magában a nép létének kell megtestesülnie. A nemzeti sajátosság nem exkluzív forma. Nem szűkíthetjük le például Caragiale hőseinek nemzeti sajátosságait külső megjelenésükre, magatartásukra - lényükben hordozzák a specifikus elemeket, éppúgy, ahogyan a jelenkori dráma hőseinek jellemében, a szocialista tudatban, a patriotizmusban jelentkezik « "sajátos". Egy másik kritérium, amely a történetiség aiapelvének alkalmazásából következik és a szovjet szinháztudományi szakemberek többsége fölvetette, a színházi jelenségeknek dramaturgiai-szinpadi egységben való vizsgálata. Tanulmányunk tárgya a színházi folyamat, azaz valamennyi színházi jelenség együttesen - mondotta Gherngross -,a ez azt Jelenti, hogy a ezinházi-dramaturgiai elemeket nem a színházi munka egyes területein, egymástól különállóan tanulmányozzuk. A keleti színházak kitűnő történészének,S.Sztefanovics .Mokulszkljnak referátuma fölhívta az értekezlet figyelmét a színházművészet sajátos problémáira.ép Gvozgyejevvel^^gyetértésben megállapította, hogy a színháztörténetet a drámairodalom történetétől különálló tudománynak kell tekinteni. 75/ A. Gvozgyelev A keleteurópai szinház helye a müvéezetben a XIX. és a XX.század fordulóján /Leningrad,1939/.- 95 -I
