Alterescu, Simion: Rendező, dráma, színház - Korszerű színház 34. (Budapest, 1962)

A rendezés néhány kérdéséhez

A nemzeti sajátosság a drámában nem csak formai prob­léma, mint ahogy azok a történészek gondolják, akik azt hi­szik, hogy a nemzeti forma a jelmezekre, a zenére és a nyelvezetre redukálható. A nemzeti sajátosság problémája tartalmi kérdés. A jelenkori román szinház nemzeti sajátos­ságát nem külső, formai jegyek határozzák meg, hanem drá­máink tartalmának, lényegének nemzeti jellege. A jelenkori dráma nemzeti jellegzetességének lényege szocialista tar­talmában van, s ennek a népéletben kell gyökereznie, magá­ban a nép létének kell megtestesülnie. A nemzeti sajátosság nem exkluzív forma. Nem szűkít­hetjük le például Caragiale hőseinek nemzeti sajátosságait külső megjelenésükre, magatartásukra - lényükben hordozzák a specifikus elemeket, éppúgy, ahogyan a jelenkori dráma hőseinek jellemében, a szocialista tudatban, a patriotiz­musban jelentkezik « "sajátos". Egy másik kritérium, amely a történetiség aiapelvének alkalmazásából következik és a szovjet szinháztudományi szakemberek többsége fölvetette, a színházi jelenségeknek dramaturgiai-szinpadi egységben való vizsgálata. Tanulmá­nyunk tárgya a színházi folyamat, azaz valamennyi színhá­zi jelenség együttesen - mondotta Gherngross -,a ez azt Je­lenti, hogy a ezinházi-dramaturgiai elemeket nem a színházi munka egyes területein, egymástól különállóan tanulmányoz­zuk. A keleti színházak kitűnő történészének,S.Sztefanovics .Mokulszkljnak referátuma fölhívta az értekezlet figyelmét a színházművészet sajátos problémáira.ép Gvozgyejevvel^^gyet­­értésben megállapította, hogy a színháztörténetet a dráma­­irodalom történetétől különálló tudománynak kell tekinteni. 75/ A. Gvozgyelev A keleteurópai szinház helye a müvéezet­­ben a XIX. és a XX.század fordulóján /Leningrad,1939/.- 95 -I

Next

/
Oldalképek
Tartalom