Alterescu, Simion: Rendező, dráma, színház - Korszerű színház 34. (Budapest, 1962)

A rendezés néhány kérdéséhez

Azokat a színháztörténeti müveket, amelyek a színháztörténet égisze alatt lrodalom-dramaturgia-történetet produkáltak, az egyoldalú "objektivitás" jellemzi. Nem veszik számításba azt a tényt, hogy a színpad mindig egy meghatározott osztály vagy társadalmi réteg lelktiletét fejezi ki,egy adott korszakban.

Ez a hiba a mi színháztörténeti müveinket és színháztörténeti előadássorozatainkat is Jellemzi.Ebben a vonatkozásban nem hagyhatjuk figyelmen kívül Octavian Gheorghiu Egyetemes Színháztörténet c. előadássorozatát^^.

Octavian Gheorghlu professzor előadásai különösen gazdag tájékoztató anyagot tartalmaznak. Ez a tájékoztató anyag jelentős adatgyűjtő munkán, számottevő történeti tényismereten alapul. Az előadások arra is kísérletet tesznek, hogy túllépjenek az irodalomtörténeti, történeti-irodalmi tények objektivista ismertetésén, ez a kísérlet azonban többnyire deklarativ, szándékolt, s nagyon kevés eredménnyel Jár a tanfolyam ideológiai lényegének módosítása szempontjából.

Mielőtt bármilyen észrevételt tennénk a szerző látásmódjára, a színházi Jelenséggel kapcsolatos állásfoglalására vonatkozóan, néhány megjegyzést kell tennünk a tanfolyam anyagával kapcsolatban.

A tanfolyam cime két okból elfogadhatatlan. Elsősorban nem beszélhetünk ez esetben egyemetes színháztörténetről azért, mert a szerző csak az európai színház történetével foglalkozik, s azzal is egyoldalúan. Figyelmen kívül hagy egész sor olyan országot, mint Lengyelország, Magyarország, Csehszlovákia, Belgium, Hollandia stb,, amelyek jelentősen hozzájárultak az európai szinházkulturához. Másodszor Qr gheorghlu "színháztörténete" nem színháztörténet, hanem kizárólagosan drámairodalom-történet. Ha csupán ezt a két tényt vesszük számba, akkor is megállapíthatjuk, hogy ez a

76/ Octavian Gheorghlu Egyetemes szinháztörtónét /Bucu- resti, 1957/.- 96 -