Alterescu, Simion: Rendező, dráma, színház - Korszerű színház 34. (Budapest, 1962)

A rendezés néhány kérdéséhez

játékok periódusából származó álarcok vizsgálata nem lehet ugyan ónmagában való cél a azinháztörténész számára, de ezeket mégis tanulmányozni kell a későbbi korszakok megértése miatt, mert rávilágítanak arra a kapcsolatra, amely a miastériumjátékok és a dráma későbbi fejlődési szakaszai kösött fennáll.

Fontos és minden nemzet szinháztörtánésze számára megszívlelendő következtetés az, amelyet prof, Oil »n agy fogalmazott meg, hogy a hivatásos azinház kialakulása előtti színházi elemeknek e ezek továbbélésének a vizsgálata - a legrégibb időkre visszamenően - rendkívül fontos akkor, ha a színjátszás nemzeti formáinak a fennmaradását tanulmányozzuk.

Vazevolod Gheragrosa azinháztörténész is azok közé tartozott, akik leginkább szorgalmazták a színháztörténeti vizsgálatok kiterjesztését a színház kezdeteire, az ősi kultikus színház folklór eredetű formáira. Gherngross "kezdetnek" azokat a szinházszerü megnyilvánulásokat tekinti, amelyec megelőzték a ténylegesen kialakult színházat. Mivel ezek a megnyilvánulások speciális Jellegűek,a szovjet azinháztörténász azt javasolja - teljes Joggal -, hogy az ősi kultikus szinházkorezakok tanulmányozásánál és a folklór periodus tradícióinak meghatározásánál is különleges kritériumokat kell feállitani.

Az a követelmény, hogy a színháztőrténétÍrásban a történetírással kapcsolatos alapelveket kell alkalmazni, ahhoz a következtetéshez vezet, hogy a nemzeti színháztörténeteket be kell építeni az egyetemes színháztörténetbe. Ez az alap és a felépítmény dialektikus összefüggéseinek helyes megértésén túl úgy valósítható meg, ha a szinházi jelenség általános tendenciáit a színházesztétika leghaladóbb eszméivel kapcsolatban vizsgáljuk. Ez azonban nem vezethet a színházszerüaég jellegzetességeinek tagadásához, s még kevésbé a vonatkozó színház nemzeti sajátosságainak tagadásához.

94 -