Alterescu, Simion: Rendező, dráma, színház - Korszerű színház 34. (Budapest, 1962)

A rendezés néhány kérdéséhez

nulmányozva kifejti, hogy "amilyen »értékben a történelem, az archeológia, a szövegkritika, a vallások éa mitoazok ta­nulmányozása segítségével mag tudjak ismerni az antik gon­dolkodást, oly mértékben tudjak klasszikusainkat is kapcso­latba hozni az antikkal," /"L'imgae plus exacte des ancer­­tes fera mieux valoir celle de leurs descendente". A jelenkori idealista esztétika azonban támadást in­dított az ellen a történeti módszer ellen is,amely,bár tá­vol áll attól, hogy materialista legyen, mégis a színházmű­vészetet és a színháztudományt úgy tekinti, mint "az emberi gondolat szép és eleven formáját, amely méltó arra, hogy tiszteljék és önfeláldozással szolgálják, A szovjet szinháztudományi szakemberek értekezletének - amelyet a népi demokratikus országok szinháztörténészei­­nek részvételével 1958 áprilisában rendeztek meg Moszkvá­ban - volt elsősorban az érdeme, hogy megvitatták és körül­határolták a színháztörténet, mint tudomány megalkotásának elméleti és történeti feltételeit. Világossá vált, hogy a azinháztörténet-tudományos meg­alkotásának előfeltétele annak az elismerése, hogy a törté­nelmi materializmus a színháztudomány kizárólagos alapja. A szovjet színháztudomány léte első pillanatától kezdve har­colt a burzaoá objektivizmus, a dogmatizmus, a vulgárszo­­clológia, a klasszikus örökséggel szemben megnyilvánuló ni­hilista magatartás, a formalizmus és esztéticizmus megnyil­vánulásai ellen.A szovjet színháztudomány fejlődéséről szó­ló referátum rámutatott arra, hogy a szovjet színháztudo­mány kezdeti szakaszát a vulgárszociológiával való szembe-73 i.m. 74/ i.m. 92 -

Next

/
Oldalképek
Tartalom