Alterescu, Simion: Rendező, dráma, színház - Korszerű színház 34. (Budapest, 1962)
A rendezés néhány kérdéséhez
A drámaíró helyesen tapintott rá a szervezetlen, osztálytudat és osztályszolidaritáa nélküli rabok lázadó lelkiségének legjellegzetesebb vonásaira, de a szerelmi téma drámai invenciójának engedve, mellőzte az 1848 utáni román társadalom szélesebbkörü, elmélyültebb bemutatását, Áz a tény, hogy a szerző nem foglalkozott eleget a társadalmi konfliktussal azt eredményezte, hogy nem értette és nem érthette meg az ábrázolt objektiv valóság értelmét és tartalmát, Azt az illúziót kelti, hogy a cigányok felszabadulása valóságos felszabadulás volt, holott az csak ideiglenes, a kor szükségletéből fakadó intézkedés,amely a gyakorlatban nem jelentette a kizsákmányolástól való effektiv megmenekülést. Ha megváltozott formában is, de Mircea Stefánescunál is megtalálható tehát a történelmi tények idealizálásának tendenciája, A Mátéi Milloban Stefánescu revideálja a nigányrapszódia elhibázott történeti koncepcióját.Mircea Stefánescu Matei Millonak, a nagy színésznek az alakját állítja drámája középpontjába. Ez a hősválasztás ad alkalmat arra, hogy a múlt század második felének jelentős történelmi tendenciáját, a haladó nemzeti kultúra érvényesüléséért folytatott harcot ábrázolhassa. A színdarab központi alakja olyan drámai hős, aki elszakad osztályától, s élete folyamán színészi művészetét használja föl arra, hogy harcoljon az ellen a társadalmi ceoport ellen, amelyből kikerült. A román színház sorsának ábrázolásában - amely egyrészt szerves részét alkotja az akkori idők demokratikus kultúrájának - a szerző életre tudja kelteni a negyvennyolcasok és a negyvennyolc utáni értelmiségi nemzedék hazafias törekvéseit. A darab központi eszménye a főhősben ölt testet, aki annak a XIX. század második felében ólt demokratikus értelmiségi generációnak a képviselője, amelyik a negyvennyolcasoktól vette át a kritikai realista ábrázolás mód, demokratikus kultúráért folyó harc szellemi örökségét. 70 -
