Alterescu, Simion: Rendező, dráma, színház - Korszerű színház 34. (Budapest, 1962)
A rendezés néhány kérdéséhez
A darab alapkonfliktusa a XIX. század második felének román kulturális életében lejátszódó harc realizmus és antirealizmus között, ellentét az értelmiségen belül, a naladó művészetért küzdő demokratikus művészek és a retrograd földbirtokosság, valamint a parvenu burzsoázia érdekeit képviselő kulturaellenes ellenfeleik között. A realista művészet eszményét a társadalmi fejlődésben betöltött szerepe szerint értelmezve, a drámairó - túl a csak látszólagos generációs összeütközéseken -, meg tudta ragadni a drámai konfliktus társadalmi lényegét. Miliő elhagyva osztályát, olyan művészek mellé áll, akik a demokratikus kultúrát képviselik. Miliő alakja jelképe a bojár elnyomás ellenére is szakadatlanul fejlődő realista művészetnek, jelképe annak a törekvésnek, amelyik egy erőteljes nemzeti jellegű népi azinházi iskola megalakítását tűzte ki céljául. Mátéi Miliő ellentmondásos és sokoldalú egyéniségének leglényegesebb vonásait ragadja meg a drámairó, előtérbe állítva hősének harcos alkotótevékenységét, a demokratikus művészetnek és a demokratikus eszményeknek megalkuvás nélküli szolgálatát, amivel Miliő egész környezetére óriási hatást gyakorolt. Kár, hogy a drámairó nem egészítette ki Miliő alakját - színház iránti szenvedélyét, művészi ideológiai következetességét, széles néptömegekből álló közönsége iránti szeretetét - művészi személyiségének beható ábrázolásával. A szerző csak élete kezdetén és végén mutatja be a művészt, s igy mellőzi alkotóegyénisége főbb fejlődési szakaszait. A művészről, az alkotóból, a művészi elveinek érvényrejuttatáaára törekvő nagy színészből kevesebbet látunk. Ez tűnik ki Miliő Mihail Pascalyval folytaott vitájának ábrázolásából is. Ahelyett, hogy azt hangsúlyozná,ami tevékenységükben közös érték, s amiben mindkettőjük stílusa különbözik a hivatalos irányzatétól - a szerző arra törekszik, hogy Miliő realizmusának felsőbbrendűségét Paecaly románticizmusának nevetségessé tételevei bizonyítsa, s nem tudja értékelni kellőképpen azt a tényt, hogy koruk színházában mindkét stilus egyformán jelentős és értékes volt.- 71 -
