Alterescu, Simion: Rendező, dráma, színház - Korszerű színház 34. (Budapest, 1962)

A rendezés néhány kérdéséhez

jegyeit tükrözi vissza. A társadalmi osztályok és csoportok közötti viszonyokat - bár néha csak ösztönös megérzés alapján - lényegében helyesen ábrázolja, az inkviziciós papság és az uj humanista szellemiség közötti ellentét valóságos történeti arányokat kap, a főhős cselekvését pedig az adott korszak tendenciái határozzák meg.

A reneszánsz trilógia utolsó drámájában olyan magasrendű irodalmi és dramaturgiai értékeket találunk, amelyek azt bizonyítják, hogy Kiriteecu drámái eszmei ée művészi tekintetben egyaránt gazdagodtak. Ez az uj Írói magatartás egyenes következménye. Maga az iró igy vallott erről: "A fantáziádat megragadó eseményeket a történelmi materializmus prizmáján keresztül kell vizsgálnod, a dialektikus materialista elemzés segítségével. Meg fogod látni, hogyan világosodik meg minden, szükségszerű lesz és tökéletes logikai rendben sorakozik... Ha elmélyülsz a korszak tanulmányozásában, föl fogod fedezni az emberek cselekvésének valóságos összetevőit." /Rampa. 1948. február./

E nagy művészegyéni ség hősül választása a felszabadulás után konkrét állásfoglalást jelent - az iró hitvallása ez a művész társadalmi szerepéről.

V. Eftlmlu és M. Stefáneacu háború utáni alkotásai a történelmi drámáról vallott koncepció módosulásának ugyanehhez a vonalához tartoznak.

V- Eftlmlu a két háború között egyik legtermékenyebb drámaírónk volt. Középkori témájú, vagy az ókori mitológiától inspirált drámáiban a történeti esemény csak dramaturgiai alapul szolgál. Betyárok /Haiducii/ c. drámája már eltér ettől a vonaltól.

A témaválasztás is jelzi, hogy a drámairó fölhagyott az antik eposzok hőskorába menekülő tragédiával. Országunk és más balkáni államok egyik specifikus történelmi jelensé- 68 -