Sztanyiszlavszkij: Új ösvényeken - Korszerű színház 33. (Budapest, 1962)

Megjegyzések a színházi kritikáról

Sajnos, ez a következtetés nem uj és nem naiv, de Jaj, már a könyökünkön jön ki és egyáltalán nem oldhatja meg századunknak ezt a bonyolult kérdését.

Milyen gyakorlati hasznot lehetne huzni ebből a megközelitőleg sem uj következtetésekből?

Szerfelett hasznos lenne, ha a kritikus urak mielőtt Ítéletet mondanának a szinészről, előbb aprólékosan tanulmányoznák annak művészetét, alkotó közérzetét, technikáját és mindazokat a fegyvereket és eszközöket,amelyeket a színház alkalmaz. Úgy gondolom, erről ábrándozik a drámairó is. Hasznos lenne meghatározni a kritikus, a költő és a szinész kapcsolatainak etikáját. Jelenleg ilyenről szó sincs. A színészt semmi sem védi a sajtótámadásoktól egy olyan elvont és bizonyíthatatlan területen, mint az efemer színészi alkotás. Hasznos lenne, ha a lapok egyszer s mindenkorra lemondanának egyéni vélemények és benyomások közzétételéről, bizonyítékokat és alapokat követelnének más emberek alkotásainak kritikájához, s megkívánnák, hogy a kritikus tapintatosabban Ítélje meg a tömeg és a sajtó önkényének kitett szinész nehéz munkáját. Inkább írjanak a kritikusok néhány ember üléséről felvett jegyzőkönyveket.

Hasznos lenne, ha minden intézménnyel szemben ugyanazt a mércét alkalmaznánk. Lehetetlen dolog, hogy minden színháznak meglegyen a maga külön mércéje. Egyes, rokonszenvesebb színházak számára rövidebb mérce, a többiek számára hosszabb.

Ugyanezért hasznos lenne, ha a kritika képet alkotna magának a műalkotásról és a beléfektetett munkáról, A minden terv nélkül, szokásos sablon alapján szinre hozott átlagos előadást ugyanolyan felületesen Ítélik meg, mint a széleskörű terv alapján, az újat keresve, a leglelkiismeretesebben dolgozó szakemberek egész testületének részvételével létrehozott előadásokat. Az ilyen alkotásba fektetett munka több figyelmet és meggondoltságot érdemel. Emberek egész testületének ilyen több hónapos munkájáról figyelme- 68 -