Sztanyiszlavszkij: Új ösvényeken - Korszerű színház 33. (Budapest, 1962)

Megjegyzések a színészi etikáról és fegyelemről

retegye a színházat és megfossza keresetétől a színházból élő emberek és családjaik százait.

Megengedhető-e, hogy ilyesfajta esetek egy szoros együttműködésen alapuló Intézményben egyes személyek önkényétől vagy lelkiismeretlenségétől függjenek?

Ennek elkerülésére szigorú fegyelemre és etikára van szükség, amely ha már nem is a munkát vezető személy, de legalább annak állása iránti tudatos tiszteleten alapul, de tudatosan kell felfogni a munka minden résztvevőjének kötelezettségeit és felelősségét is,

A színházi munka bonyolultsága és felelősségteljessége minden résztvevője számára Jelentősen fokozza a fegyelmi és etikai követelményeket. Ezek annyira nagyok, hogy helyenként a szükségnek megfelelően már a katonai fegyelemmel határosak.

Bzért van az, hogy az ilyen emberek, akik megértették a színháznak ezt a feltételét, az ilyen irányú szemrehányásoktól félnek a legjobban. Lelkiismeretességük és felelősségtudatuk arra készteti őket, hogy kötelezettségeiknek személyes fájdalmuktól, akár halálos betegségüktől függetlenül is eleget tegyenek. A szinház gyakorlatában nem ritkák az olyan esetek, hogy a színész a színpadon hal meg, mint a katona az őrhelyén.

6. Ugyanez vonatkozik a színésznek a rendezőhöz és az előadás más művészeti vezetőihez való viszonyára. Ha már egyszer egy vagy néhány ember irányit sok száz, a próbákon és az előadáson résztvevő személyt, feltétlenül mindenkinek el kell ismernie, támogatnia kell a művészi hatalom tekintélyét és alá kell magát vetnie annak. A zenekar csak akkor játszhat tisztességesen, ha feltétlenül engedelmeskedik a karmester pálcája intésének.

Aki próbán /vagy előadáson/ van Jelen, vagy csak a közelében jár is, annak halkan kell beszélnie, nem szabad megzavarnia a próbát vagy előadást, hogy el ne vonja a ren- 57 -