Sztanyiszlavszkij: Új ösvényeken - Korszerű színház 33. (Budapest, 1962)

A színész munkájáról szóló mű előzetes anyagából

II

A művészeti iskolák és szabályok hivei számára csak az általuk szépnek tartott szép létezik, és nem ismerik el másokét. így egyesek az egyenes, mások a görbe vonalnak hódolnak, egyesek az egyszerűségnek, mások a kacskaringónak.

KUlön-kUlön mindegyiknek meggyőződése, hogy az ő szépségideálja a helyes és az egyetlen.- Rézzenek már körűi, kedves törvénytisztelő polgárai a művészetnek, ezen a világon. Nézzenek az égre és a felhőkre, milyen vonalat és szint nem látni ott: van ott egyenes és kacskaringós, amilyen még eszükbe sem juthatna és együtt mind egyszerűek és természetesek, mint minden a természetben. Szépség van mindenütt, ahol élet van. A szépség változatos, mint a természet, és hál'istennek semmiféle keretbe és konvencióba nem lehet beleszorltani. Ahelyett,hogy uj szabályokat gyártanak, menjenek közelebb a természethez, a természeteshez, vagyis istenhez és akkor nem egy szépséget fedeznek fel, hanem számtalant, amelyeket eddig szabályaik ás konvencióik takartak el a szeműk elől«

Nincs feltételesség.

Hogy a közönség látni óhajtja a színészt és ezért a színészt a rivaldával világítják meg, az nem feltételesség /hanem feltétel/, vagy legfeljebb annak csak egy kis része.

Hogy a színésznek harsányan kell beszélnie, mert különben nem hallják, az is csak jelentéktelen feltételesség. Idővel isten segítségével a technika megszűnteti ezeket a jelentéktelen feltételességeket.

De ha egyszer már vannak elkerülhetetlen konvenciók, az még nem ok rá, hogy újakat alkossunk. Ha már egyszer van egy, akkor már legyen minden feltételes. Vagy minden vagy semmi. Tipikus orosz kupec-szokás. Ha már van a színházban konvenció, akkor lehetőleg minél kevesebb legyen, ne pedig minél több. Ez volna a logikusabb. A technika és a találmányok vegyék fel a harcot a feltételesség maradványai ellen, hogy megtisztítsák a művészetet és közelebb hozzák a termé-30 -